Psalms 44
1 To the Chief Musician. For the Sons of Korah. An Instructive Psalm. O God! with our own ears, have we heard, Our fathers, have recounted to us, —The work thou didst work, In their day, In the days of aforetime:
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Thou thyself, with thine own hand—Didst dispossess, nations, and didst plant them, Didst break peoples in pieces, and didst spread them out:
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For, not by their own sword, gat they possession of the land, Nor did, their own arm, win victory for them, —But thine own right hand, and thine own arm, and the light of thy face, Because thou hadst accepted them.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Thou thyself, art my king, O God, Command thou the victories of Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 By thee, will we thrust at, our adversaries, In thy Name, will we tread down our assailants;
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For, not in my bow, will I trust, Nor shall, my sword, give me victory;
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 For thou hast saved us from our adversaries, And, them who hated us, hast thou put to shame.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God, have we boasted all the day, And, thy Name—unto times age-abiding, will we praise. (Selah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 But nay thou hast rejected, and confounded us, And wilt not go forth with our hosts;
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Thou sufferest us to turn back from the adversary, And, they who hate us, have plundered at will:
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Thou dost give us up like sheep to be devoured, And, amongst the nations, hast thou scattered us.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Thou dost sell thy people for, no-value, And hast not made increase by their price.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Thou dost make us, A reproach to our neighbours, A mockery and a derision to them who are round about us:
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Thou dost make us, A by-word among the nations, —A shaking of the head among the peoples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 All the day, is my confusion before me, And, the shame of my face, hath covered me:
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 At the voice of him who reproacheth and revileth, At the face of the foe and avenger.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 All this, hath come upon us, Yet had we not forgotten thee, Neither had we dealt falsely with thy covenant;
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Our heart had not drawn back, Nor had our goings swerved from thy path;
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 That thou shouldst have crushed us down in the place of wild dogs, And covered us over with a deadly shadow.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 If we had forgotten the Name of our God, And had spread forth our hands unto the GOD of the foreigner,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Would not, God, have searched into this, Seeing that, he, knoweth the secrets of the heart?
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Surely, for thy sake, have we been slain all the day, We have been accounted as sheep for slaughter.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Awake thou! wherefore shouldst thou sleep, O Lord? Bestir thee! do not reject us altogether!
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Wherefore shouldst thou hide, thy face? Shouldst forget our humiliation and our oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For our soul, sinketh down to the dust, Our body, cleaveth to the earth.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Arise to our help, And ransom us, because of thine own lovingkindness.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
