Psalms 39
1 To the Chief Musician. For Jeduthun. A Melody of David. I said, [to myself, ] I will take heed to my ways, That I sin not with my tongue, —I will put on my mouth a muzzle, So long as the lawless is before me.
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
2 I was dumb with silence, I held my peace, afar from happiness, But, my pain had been stirred:
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
3 Hot was my heart within me, While I was musing, there was kindled a fire, I spake with my tongue!
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
4 Let me know, O Yahweh, mine end, And the measure of my days—what it is, I would know how short-lived I am.
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
5 Lo! as hand-breadths, hast thou granted my days, and my life-time, is as nothing before thee, —Surely, a mere breath, are all men, [even] such as stand firm. (Selah)
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
6 Surely as a shadow, doth every man wander, Surely in vain, do they bustle about, he heapeth things up, and knoweth not who shall gather them in.
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7 Now, therefore, for what have I waited, O My Lord? My hope, is, in thee.
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
8 From all my transgressions, rescue thou me, —The reproach of the base, oh do not make me!
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9 I am dumb, I cannot open my mouth, for, thou, hast done it.
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
10 Remove from off me thy stroke, Because of the hostility of thy hand, am, I, consumed.
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11 When, by rebukes for iniquity, thou hast corrected a man, Then hast thou consumed, as a moth, all that was delightful within him, Surely, a breath, are all men. (Selah)
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
12 Hear my prayer, O Yahweh, And, unto my cry for help, give ear, At my tears, do not be silent, —For, a sojourner, am, I, with thee, A stranger, like all my fathers.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
13 Look away from me that I may brighten up, Ere yet I depart and am no more.
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
