Psalms 39
1 To the Chief Musician. For Jeduthun. A Melody of David. I said, [to myself, ] I will take heed to my ways, That I sin not with my tongue, —I will put on my mouth a muzzle, So long as the lawless is before me.
A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!
2 I was dumb with silence, I held my peace, afar from happiness, But, my pain had been stirred:
Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;
3 Hot was my heart within me, While I was musing, there was kindled a fire, I spake with my tongue!
hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:
4 Let me know, O Yahweh, mine end, And the measure of my days—what it is, I would know how short-lived I am.
Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.
5 Lo! as hand-breadths, hast thou granted my days, and my life-time, is as nothing before thee, —Surely, a mere breath, are all men, [even] such as stand firm. (Selah)
Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.
6 Surely as a shadow, doth every man wander, Surely in vain, do they bustle about, he heapeth things up, and knoweth not who shall gather them in.
Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.
7 Now, therefore, for what have I waited, O My Lord? My hope, is, in thee.
Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!
8 From all my transgressions, rescue thou me, —The reproach of the base, oh do not make me!
Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!
9 I am dumb, I cannot open my mouth, for, thou, hast done it.
Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.
10 Remove from off me thy stroke, Because of the hostility of thy hand, am, I, consumed.
Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!
11 When, by rebukes for iniquity, thou hast corrected a man, Then hast thou consumed, as a moth, all that was delightful within him, Surely, a breath, are all men. (Selah)
Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.
12 Hear my prayer, O Yahweh, And, unto my cry for help, give ear, At my tears, do not be silent, —For, a sojourner, am, I, with thee, A stranger, like all my fathers.
Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.
13 Look away from me that I may brighten up, Ere yet I depart and am no more.
Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.
