Psalms 38
1 A Melody of David. To bring to Remembrance. O Yahweh, do not, in thine anger, correct me, nor, in thy wrath, chastise me;
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 For, thine arrows, have sunk down into me, and thy hand, presseth heavily upon me.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 There is no soundness in my flesh, By reason of thine indignation, There is no peace in my bones, By reason of my sin;
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 For, mine iniquities, have passed over my head, Like a heavy burden, they are too heavy for me:
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 My wounds are of bad odour—they have festered, by reason of my folly:
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 I am bent, I am bowed down very low. All the day, have I gloomily walked;
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 For, my loins, are filled with inflammation, and there is no soundness in my flesh:
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 I am benumbed and crushed exceedingly, —I have cried aloud because of the groaning of my heart.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 O My Lord! before thee, is all my longing, and, my sighing, from thee, hath not been hid:
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 My heart, fluttereth, my strength hath forsaken me, and, as for the light of mine eyes, even they, are not with me:
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 My lovers, and my friends, from before my stroke, stand aloof, —and, my near ones, far away, do stand:
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 Yea they who are seeking my life, have laid snares, and they who are asking my harm, have threatened engulfing ruin, And, deceitful things—all day long, do they mutter.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 But, I, as one deaf, will not hear, —and as one dumb, who will not open his mouth:
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Thus have I become as a man who cannot hear, in whose mouth are no arguments:
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 Because, for thee, O Yahweh, have I waited, Thou, wilt answer, O Adonay, my God!
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 For I said, Lest they rejoice over me! When my feet were tottering, against me, have they magnified themselves:
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 For, I, to halt, am ready, and, my pain, is before me continually;
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 For, mine iniquity, will I declare, I shall be anxious because of my sin;
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 And, my foes, are alive—have become strong, —and multiplied are they who hate me for false cause:
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 Even they who are repaying evil for good, accuse me because I pursue the good.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Do not forsake me, O Yahweh, My God! be not far from me:
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Make haste to help me, My Lord, my deliverance!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
