Psalms 35
1 David’s. Contend, O Yahweh, with them who contend with me, Make war upon them who make war upon me.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Grasp buckler and shield, and arise in my help;
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Then draw the spear, and close up against my pursuers, Say to my soul, Thy salvation, I am!
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Let them be ashamed and confounded, who are seeking my life, —Let them turn back and be put to the blush, who are devising my hurt:
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Let them be as chaff before the wind, with, the messenger of Yahweh, pressing them on:
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Let their way become dark and slippery, with, the messenger of Yahweh, pursuing them.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 For, without cause, have they hid for me, in a ditch, their net, —Without cause, have they digged [a pit] for my life.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 There shall reach him a ruin he could not know, —Yea, his own net which he hath hidden, shall capture him, Into that ruin, shall he fall!
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 But, my soul, shall exult in Yahweh, —shall be glad in his salvation.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 All my bones, shall say—O Yahweh, who is like unto thee? Rescuing the oppressed from one stronger than he, Yea the oppressed and the needy, from their spoiler.
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 There rise up witnesses helping forward violence and wrong, What I know not, they demand of me:
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 They repay me evil for good, Bereaving my soul.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 But, as for me, when they were sick, my clothing was sackcloth, I humbled, with fasting, my soul, though, my prayer, unto mine own bosom, might return:
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 Like as for a friend, like as for a brother of mine own, I walked to and fro, As though mourning for a mother, I gloomily bowed myself down.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 But, in mine overthrow, have they rejoiced, and gathered themselves together, —There gathered themselves together against me foolish men, and I knew it not, They have torn in pieces, and not been silent;
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 Amidst profane praters of perversion, have they gnashed upon me with their teeth.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 My Lord! how long wilt thou look on? Bring back my soul out of their raging, from among lions, my solitary self.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 I will thank thee, in the midst of a great convocation, —In the midst of a mighty people, will I praise thee.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Let not them who are falsely my foes rejoice over me, As for them who hate me without cause, let them not wink the eye!
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 For, no salvation, will they utter, —But, against the quiet of the land, deceitful things, do they devise;
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Yea they have opened wide against me their mouth, They have said, Aha! Aha! our own eye, hath seen!
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Thou hast seen, O Yahweh, do not keep silence! O My Lord! be not far from me:
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Bestir thyself and wake up, to my vindication, O my God and My Lord!—to my plea:
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Vindicate me according to thy righteousness, O Yahweh, my God! And let them not rejoice over me:
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Let them not say in their heart, Aha! to our mind! Let them not say, We have swallowed him up!
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Let them turn pale, and then at once blush, who are rejoicing at my misfortune, —Let them be clothed with shame and confusion, who are magnifying themselves against me.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Let them shout in triumph and rejoice, who are desiring my justification; And let them say continually, Yahweh be magnified, Who hath taken pleasure in the prosperity of his servant.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 Mine own tongue also, shall softly utter thy righteousness, —All the day long, —thy praise!
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
