Psalms 22
1 To the Chief Musician. On "the Hind of the Dawn." A Melody of David. My GOD, my GOD, why hast thou forsaken me? Far from saving me, The words of my loud lamentation?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 My God! I keep crying—By day, and thou dost not answer, and, By night, and there is no rest for me.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 But, thou, art holy, Who inhabitest the praises of Israel.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 In thee, trusted our fathers, They trusted, and thou didst deliver them;
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Unto thee, made they outcry, and escaped, In thee, they trusted, and had not turned pale.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 But, I, am a worm and no one, a reproach of men, and despised of a people;
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 All that see me, laugh at me, —They open wide the mouth, They shake the head: —
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 He should trust in Yahweh—let him deliver him, —Let him rescue him, seeing he delighteth in him.
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 For, thou, art he that severed me from the womb, he that caused me to trust, upon the breasts of my mother;
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 Upon thee, was I cast from the time I was born, From the womb of my mother, my GOD, hast thou been.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Be not far from me, for, distress, is near, For there is none to help.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Many bulls have surrounded me, Strong oxen of Bashan, have enclosed me;
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 They have opened wide against me their mouth, A lion rending and roaring.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 Like water, am I poured out, and, put out of joint, are all my bones, —My heart, hath become, like wax, it is melted in the midst of my body;
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Dried as a potsherd, is my strength, And, my tongue, is made to cleave to my gums, And, in the dust of death, wilt thou lay me.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 For dogs have surrounded me, —An assembly of evil doers, have encircled me, They have pierced my hands and my feet,
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 I may tell all my bones, They, look for—they behold me!
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 They part my garments among them, and, for my vestment, they cast lots.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 But, thou, O Yahweh, be not far off, O my help! to aid me, make haste;
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Rescue, from the sword, my life, from the power of the dog, my solitary self:
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Save me from the mouth of the lion, —Yea, from the horns of wild beasts, hast thou delivered me.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 I will declare thy Name unto my brethren, —In the midst of the convocation, will I praise thee.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Ye that revere Yahweh, praise him, All ye the seed of Jacob, glorify him, And, stand in awe of him, all ye seed of Israel.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 For he hath not despised nor abhorred the humbling of the patient one, neither hath he hid his face from him, but, when he cried for help unto him, he heard.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Of thee, is my praise in the great convocation, My vows, will I pay, before them who revere him.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 The patient wronged-ones shall eat and be satisfied, They shall praise Yahweh, who are seekers of him, Let your heart live for aye.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 All the ends of the earth, will remember and turn to Yahweh, Yea all the families of the nations, will bow themselves down before thee,
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 For, to Yahweh, belongeth the kingdom, And One to Rule over the nations.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 All the great ones of the earth, shall eat and bow down, Before him shall kneel, all that go down to the dust, Even he who had not kept alive, his own soul!
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 My seed, shall serve him, It shall be recounted, of the Lord, to a generation that shall come:
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 That his righteousness may be declared to a people to be born, That he wrought with effect!
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
