Psalms 2
1 Wherefore have nations assembled in tumult? Or should, peoples, mutter an empty thing?
Miért csődültek a népek, és gondolnak hiábavalót a nemzetek,
2 The kings of earth take their station, and, grave men, have met by appointment together, —against Yahweh, and against his Anointed One [saying]:
összeállanak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Örökkévaló és az ő fölkentje ellen?
3 Let us break asunder their bonds, —and cast from us their cords!
Szakítsuk szét kötelékeiket, s vessük le magunkról bilincseiket!
4 He that sitteth in the heavens, will laugh, —My Lord, will mock at them:
Az égben trónoló nevet, az Úr gúnyolódik rajtuk,
5 Then, will he speak unto them in his anger, and, in his wrath, confound them:
akkor beszél hozzájuk haragjában és hevében megrettenti őket:
6 Yet, I, have installed my king, —on Zion my holy mountain.
Hisz én iktattam be királyomat Cziónon, az én szent hegyemen. –
7 Let me tell of a decree, —Yahweh, hath said unto me, My son, thou art, I, to-day, have begotten thee:
Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem.
8 Ask of me, and let me give nations as thine inheritance, and, as thy possession, the ends of the earth:
Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;
9 Thou shalt shepherd them with a sceptre of iron, —as a potter’s vessel, shalt thou dash them in pieces.
majd megtöröd őket vaspálczával, mint a fazekasedényt szétzúzod őket!
10 Now, therefore, ye kings, show your prudence, Be admonished, ye judges of earth:
Most tehát királyok, térjetek észre, okuljatok, földnek birái;
11 Serve Yahweh with reverence, and exult with trembling:
szolgáljátok az Örökkévalót félelemben és ujjongjatok remegés közt.
12 Kiss the son, lest he be angry, and ye perish by the way, for soon might be kindled his anger, —How happy are all who seek refuge in him!
Hódoljatok a fiúnak, nehogy haragudjék s elvesznétek az úton; mert kevés híján felgyúl a haragja. Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket!
