Psalms 17
1 A Prayer of David. Hear, O Yahweh, the right, Attend to my loud cry, Give ear unto my prayer, on lips that would not deceive:
Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
2 From before thee, let my sentence come forth, Thine eyes, behold with equity.
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3 Thou hast tested my heart, hast made inspection by night, hast refined me until thou couldst find nothing, Had I devised evil, my mouth should not have transgressed:
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
4 As for the workings of men, By the word of thy lips, have, I, taken heed of the paths of the violent one.
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
5 Thou hast held fast my goings on to thy ways, My footsteps have not been shaken:
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6 I, have called upon thee, for thou wilt answer me, O GOD, —Incline thine ear unto me, Hear thou my speech:
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Let thy lovingkindness be distinguished, thou Saviour of such as seek refuge from them who lift themselves up against thy right hand.
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Guard me, as the pupil of the eye, —Under the shadow of thy wings, wilt thou hide me:
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 From the face of lawless ones who have treated me with violence, the foes of my soul, who come round against me:
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10 Their own fat [heart], have they shut up, —With their mouth, have they spoken proudly.
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11 As for our own goings, now, have they surrounded us, —Their eyes, they fix, bending to the earth:
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12 His likeness, is as a lion, that longeth to rend, and as a young lion, lurking in secret places.
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
13 Rise, Yahweh! Confront his face, Bring him down, Deliver my soul from the lawless one [who is] thy sword:
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14 From men [who are] thy hand, O Yahweh, From the men of this age, whose portion, is among the living, and, with thy treasure, thou fillest their bosom, —They must be satisfied with sons, And must leave their abundance to their children: —
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15 I, in righteousness, shall behold thy face, Shall be satisfied when awakened by a vision of thee.
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
