< Psalms 139 >

1 To the Chief Musician, David’s. A Melody. O Yahweh! thou hast searched me, and observed:
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Thou, hast observed my downsitting and mine uprising, Thou hast given heed to my desire, from afar:
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 My path and my couch, hast thou examined, and, all my ways, thou well knowest.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 Surely there hath not been a word on my tongue, [but] behold! O Yahweh, thou hast observed it on every side.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Behind and before, hast thou shut me in, and hast laid upon me thy hand: —
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Knowledge, too wonderful, for me! high, I cannot attain to it!
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Whither can I go from thy spirit? or whither, from thy face, can I flee?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 If I ascend the heavens, there, thou art! If I spread out hades as my couch, behold thee! (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 If I mount the wings of the dawn, settle down in the region beyond the sea,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Even there, thy hand shall lead me, and thy right hand shall hold me.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 If I say, Surely, darkness, shall cover me! then, night, is light about me.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Even darkness, will not conceal from thee, —but, night, like day, will shine, So is the darkness, as the light!
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 For, thou, didst possess thyself of my reins, thou didst weave me together in the womb of my mother.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 I thank thee, in that fearfully was my being distinguished, Wonderful are thy works, and, mine own soul, is observing [them] intently!
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 My substance was not hid from thee, —when I was made in secret, when I was skilfully figured in the lower parts of the earth.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Mine unfinished substance, thine eyes beheld, and, in thy book, all the parts thereof were written, —the days they should be fashioned! while yet there was not one among them.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 To me, then, how precious have thy desires become, O GOD! How numerous, the heads of them!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 I would recount them! Beyond the sands, they multiply, I rouse myself—and am still with thee.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Wilt thou not, O GOD, slay the lawless one? Therefore, ye men of bloodshed, depart from me!
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 For they speak of thee wickedly, Thy foes lift up [their hand] unto falsehood.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Do I not hate, them who hate thee, O Yahweh? And loathe, them who rise up against thee?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 With completeness of hatred, I hate them, As enemies, have they become to me.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Search me, O GOD, and observe my heart, Try me, and observe my cares;
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 And see if there be any idol-way in me, and lead me in a way age-abiding.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!

< Psalms 139 >