Psalms 12

1 To the Chief Musician. On the Octave. A Melody of David. O save Yahweh, for the man of lovingkindness, is no more, for the faithful, have vanished, from among the sons of men.

Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

2 Deception, speak they, every one with his neighbour, —with lips uttering smooth things—with a heart and a heart, do they speak.

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

3 May Yahweh cut off All the lips that utter smooth things, —the tongue that speaketh swelling words;

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

4 Them who say—With our tongue, will we prevail, our lips, are our own, who is our master?

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

5 Because of violence done to the poor, because of the crying of the needy, Now, will I arise! O may Yahweh say, —I will place [him] in safety—let him puff at him!

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

6 The words of Yahweh, are words, that are pure, silver refined in a crucible of earth, purified seven times!

Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

7 Thou, O Yahweh, wilt keep them, —Thou wilt guard him, from this generation unto times age-abiding.

Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

8 On every side, the lawless, march about, —when worthlessness is exalted by the sons of men.

Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.