Psalms 108

1 A Song, a Melody: David’s. Fixed, is my heart, O God, I will sing and touch the strings, even mine honour.

Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

2 Awake, O harp and lyre, I will awaken the dawn!

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

3 I will thank thee among the peoples, O Yahweh, and will sing praise unto thee, among the tribes of men.

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

4 For, great, above the heavens, is thy lovingkindness, and, as far as the skies, thy faithfulness.

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

5 Be thou exalted above the heavens, O God, And, above all the earth, be thy glory.

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

6 To the end thy beloved ones may be delivered, Oh save thou with thy right hand and answer me!

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

7 God, hath spoken in his holiness, I will exult! I will apportion Shechem! And, the Vale of Succoth, will I measure out;

Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

8 Mine, is Gilead—mine, Manasseh, but, Ephraim, is the defence of my head, Judah, is my commander’s staff;

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

9 Moab, is my wash-bowl, Upon Edom, will I throw my shoe, Over Philistia, raise a shout of triumph.

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

10 Who will conduct me to a fortified city? Who will lead me as far as Edom?

Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

11 Hast not thou, O God, rejected us? and wilt not go forth, O God, with our hosts.

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

12 Grant us help out of distress, for, vain, is the deliverance of man:

Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

13 In God, shall we do valiantly, He himself, therefore, shall tread down our adversaries.

Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.