< Psalms 106 >

1 Praise ye Yah, Give ye thanks to Yahweh—For he is good, For age-abiding, is his lovingkindness.
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Who can relate the mighty deeds of Yahweh? can cause to be heard, all his praise?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 How happy! They who observe justice, He that executeth righteousness at all times.
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Remember me, O Yahweh, when thou acceptest thy people, Visit me, with thy salvation;
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 That I may look upon the welfare of thy chosen ones, That I may rejoice in the joy of thy nation, That I may glory, with thine inheritance.
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 We have sinned—with our fathers, We have acted perversely, we have committed lawlessness;
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Our fathers, in Egypt, understood not thy wonders, They remembered not the abounding of thy lovingkindnesses, but rebelled by the sea—at the Red Sea.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Yet he saved them, for the sake of his Name, to make known his mighty power;
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 So he rebuked the Red Sea, and it dried up, And he led them through deeps, as pasture-land;
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 And saved them from the hand of one full of hatred, And redeemed them out of the hand of the foe;
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 So the waters covered their adversaries, Not one from among them, was left.
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 They believed therefore in his words, They sang his praise.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 Soon forgat they his works, —They waited not for his counsel;
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 But lusted a lust in the desert, and tested GOD in the waste.
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 So he gave them their request, but sent leanness into their soul.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 And they became jealous of Moses in the camp, —of Aaron the holy one of Yahweh;
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 The earth opened and engulfed Dathan, and covered up the assembly of Abiram;
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 Then was kindled a fire in their assembly, —a flame, consumed the lawless ones.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 They made a calf in Horeb, —and bowed down to a molten image;
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 Thus changed they my glory, for the similitude of an ox that eateth grass.
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 They forgat GOD their saviour, who had done great things in Egypt:
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 Wonders in the land of Ham, Terrible things by the Red Sea.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Then would he have bidden to destroy them, —had not Moses his chosen, stood in the breach before him, To turn back his wrath from destroying.
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 And they refused the delightful land, They believed not his word;
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 But murmured in their tents, —They hearkened not unto the voice of Yahweh.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 So he lifted up his hand unto them, that he would let them fall in the desert;
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 And would disperse their seed among the nations, and would scatter them throughout the lands.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 Yet they let themselves be bound to Baal-peor, —and did eat sacrifices to the dead:
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 So they provoked to anger by their doings, and a plague, made a breach among them.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Then stood up Phinehas, and interposed, and stayed was the plague:
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 So it was counted unto him, for righteousness, To generation after generation, unto times age abiding.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 And they provoked by the waters of Meribah, —And it fared ill with Moses, for their sakes;
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 For they embittered his spirit, and he spake rashly with his lips.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 They destroyed not the peoples of which Yahweh had spoken to them;
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 But had fellowship with the nations, and learned their doings;
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 Yea they served their idols, and they became to them a snare:
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 Yea they sacrificed their sons and their daughters to mischievous demons;
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 And poured out innocent blood, the blood of their sons and their daughters, whom they sacrificed to the idols of Canaan, And the land was polluted with blood-shed;
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 And they became unclean by their works, and became unchaste in their doings.
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 Then was kindled the anger of Yahweh with his people, and he abhorred his own inheritance.
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 So he delivered them up into the hand of the nations, And they who hated them, had dominion over them;
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 And their enemies oppressed them, And they were bowed down under their hand.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Many times, did he rescue them, —But, they, rebelled by their counsel, and sank low in their iniquity.
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 Then looked he on the distress which befell them, —when he heard their loud cry;
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 Then remembered he, for them, his covenant, and was moved to pity, according to the abounding of his lovingkindnesses;
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 And granted them compassion before all their captors.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Save us, O Yahweh our God, and gather us from among the nations, That we may give thanks unto thy holy Name, That we may triumph aloud in thy praise.
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Blessed be Yahweh, God of Israel, from one age even unto another, And all the people, shall say, Amen! Praise ye Yah!
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

< Psalms 106 >