Psalms 104
1 Bless, O my soul, Yahweh, —Yahweh, my God, thou art exceedingly great, With honour and majesty, hast thou clothed thyself,
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Putting on light, as a robe, Stretching out the heavens, as a curtain;
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Building, in the waters, his upper chambers, —Who maketh clouds his chariot, Who passeth along on the wings of the wind;
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Making His messengers, winds, His attendants, a flaming fire;
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 He hath fixed the earth on its foundations, It is not to be shaken, to times age-abiding and beyond.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 With the resounding deep—as a garment, hast thou covered it, Above the mountains, stand the waters;
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 At thy rebuke, they flee, At the voice of thy thunder, they hurry away;
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Mountains rise, Valleys sink, Unto the place which thou hast fixed for them;
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Bounds, hast thou set, which they are not to pass over, They are not to return to cover the earth.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Who hast sent forth springs, through the torrent-beds, Between the mountains, they flow along;
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 They give drink, to every wild beast of the field, The wild asses do break their thirst.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Over them, the bird of the heavens settleth down, From amidst the foliage, they utter a voice.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Who watereth the mountains out of his upper chambers, Out of the fruit of thy works, thou satisfiest the earth.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Who causeth the grass to shoot forth for the cattle, And the herb, for the service of man, That he may bring forth food out of the earth;
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 And, wine, may rejoice the heart of man, Making radiant his well-nourished face, —And, food, may, the heart of man, sustain.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Satisfied are, The trees of Yahweh, The cedars of Lebanon, which he hath planted;
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Where the birds build their nests, The stork, in the fir-trees, hath her house;
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 The high mountains, are for the chamois, The crags, are a refuge for the conies.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 He hath made the moon for seasons, And, the sun, knoweth his place for entering in.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Thou causest darkness, and it becometh night, Therein, creepeth forth, Every wild beast of the forest;
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 The young lions, roaring for prey, And seeking, from GOD, their food.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 The sun ariseth, they withdraw themselves, And, in their lairs, lay them down.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Man goeth forth to his work, And to his labour, until evening.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 How thy works abound, O Yahweh! All of them—in wisdom, hast thou made, The earth is full of thy possession: —
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 This sea here, is great and broad on both hands, —Wherein are creeping things, even without number, Living things, small with great;
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 There, ships, sail along, This sea-monster, thou hast formed to sport therein;
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 All of them, for thee, do wait, That thou mayest give them their food in its season;
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Thou givest unto them, they gather, Thou openest thy hand, they are satisfied with good.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Thou hidest thy face, they are dismayed, Thou withdrawest their spirit, They cease to breathe, And, unto their own dust, do they return:
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Thou sendest forth thy spirit, they are created, And thou renewest the face of the ground.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 Be thy glory, O Yahweh, to times age-abiding, Let Yahweh rejoice in his own works:
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Who looketh at the earth, and it trembleth, He toucheth the mountains, and they smoke.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 I will sing to Yahweh, as long as I live! Yea I will touch the strings to my God, while I continue;
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Pleasing unto him, be my (meditation) I, will rejoice in Yahweh.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Sinners shall be consumed out of the earth And, the lawless, no more, shall exist, —Bless, O my soul, Yahweh, Praise ye Yah!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
