< Proverbs 5 >

1 My son, to my wisdom, attend, and, to mine understanding, incline thou thine ear:
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 That thou mayest preserve discretion, —and, as for knowledge, that thy lips may guard it.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 For, with sweet droppings, drip the lips of her that is a stranger, and, smoother than oil, is her mouth;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 But, the latter end of her, is bitter as wormwood, sharp, as a two-edged sword!
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5 Her feet, are going down to death, —on hades, will her steps take firm hold. (Sheol h7585)
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Lest, the path of life, she should ponder, her tracks have wandered she knoweth not [whither].
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Now, therefore, ye sons, hearken unto me, and do not turn away from the sayings of my mouth.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Keep far from her thy way, and do not go near the opening of her house:
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Lest thou give, to other men, thy vigour, and thy years, to him that is cruel:
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Lest strange men, be well fed, by thy strength, and, thy toils, be in the house of the alien.
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 So shalt thou grieve in thy latter end, in the failing of thy flesh and of thy healthy condition;
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 And thou shalt say—How I hated correction! and, reproof, my heart disdained;
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Neither hearkened I to the voice of my teachers, nor, to my instructors, inclined I mine ear:
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Soon was I in all evil, in the midst of convocation and assembly.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drink thou water out of thine own cistern, and flowing streams out of the midst of thine own well.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Let not thy fountains, flow over, abroad, in the streets, dividings of waters:
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Let them be for thyself, alone, and not for strangers with thee.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Let thy well-spring be blessed, —and get thy joy from the wife of thy youth: —
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 A loving hind! a graceful doe! let, her bosom, content thee at all times, and, in her love, mayst thou stray evermore.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Wherefore, then, shouldst thou stray, my son, with a strange woman? or embrace the bosom of a woman unknown?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 For, before the eyes of Yahweh, are the ways of a man, —and, all his tracks, doth he consider:
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 His own iniquities, shall entrap him with the lawless, and, by the cords of his own sin, shall he be seized.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 He, shall die, for lack of discipline, and, by the abounding of his perversity, shall he be lost.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

< Proverbs 5 >