Proverbs 31
1 The words of Lemuel the king, —the strain which was taught him by his mother: —
Lemúel királynak szavai. Beszéd, mellyel oktatta őt az anyja.
2 What, my son? and what, the son of my womb? aye what, the son of my vows?
Mit, én fiam, mit én méhem fia és mit én fogadalmim fia?
3 Do not give, to women, thy strength, nor thy ways, to them who ruin kings.
Ne add az asszonyoknak erődet, sem útjaidat a királyrontóknak.
4 It is not for kings, O Lemuel, it is not for kings to drink wine, nor, for dignitaries, to desire strong drink,
Ne a királyoknak, Lemúel, ne a királyoknak borivás, ne a fejedelmeknek részegítő ital!
5 Lest he drink, and forget that which is decreed, and alter the plea of any who are sorely oppressed.
Nehogy igyék és elfelejtené a szabott törvényt és elváltoztatná a nyomorúság minden fiának jogát.
6 Give strong drink, to him that is perishing, and wine, to such as are embittered in soul:
Adjatok részegítő italt a bujdosónak és bort az elkeseredett lelkűeknek;
7 Let him drink, and forget his poverty, and, his wearying toil, let him remember no more.
igyék és felejtse el szegénységét és szenvedésére ne emlékezzék többé.
8 Open thy mouth for the dumb, for the cause of all the children of the departed.
Nyisd meg szájadat a némának, a mulandóság minden fiának jogáért.
9 Open thy mouth—judge righteously, —and administer justice for the poor and the needy.
Nyisd meg szájadat, ítélj igazsággal és szerezd jogát a szegénynek és szűkölködőnek.
10 A virtuous woman, who can find? for, far beyond corals, is her worth.
Derék asszonyt ki talál, a korálokat felülmúlja értéke.
11 The heart of her husband, trusteth her, and, gain, he shall not lack:
Bízott benne férjének szíve és nyereség sem hiányzott.
12 She doeth him good and not evil, all the days of her life:
Jót tett vele s nem rosszat éltének minden napjaiban.
13 She seeketh wool and flax, and worketh willingly with her hands:
Gondja volt gyapjúra és lenre, és dolgozott kezei kedvével.
14 She is like the ships of the merchant, from afar, she bringeth in her food;
Úgy volt, mint a kalmár hajói, meszszünnen hozta kenyerét.
15 And she riseth, while yet it is night, and giveth food to her household, and a task to her maidens:
Fölkelt, midőn még éjszaka, s kiadta, az eledelt házának, s a kiszabott kenyeret szolgálóinak.
16 She considereth a field, and procureth it, Out of the fruit of her hands, she planteth a vineyard:
Gondolt mezőre és megvette, kezének gyümölcséből ültetett szőlőt.
17 She girdeth, with strength her loins, and putteth vigour into her arms:
Erővel övezte föl derekát és szilárdította karjait.
18 She tasteth, whether, good, be her merchandise, and her lamp, goeth not out by night:
Megérezte, hogy jó a keresete nem alszik el éjjel mécsese.
19 Her hands, she putteth forth to the distaff, and, her palms, lay hold of the spindle:
Kezeit kinyújtotta a guzsalyra és ujjai tartották az orsót.
20 Her palm, she spreadeth out to the oppressed, and, her hands, she extendeth to the needy:
Tenyerét megnyitotta a szegénynek és kezeit kinyújtotta a szűkölködőnek.
21 She feareth not, for her household, because of the snow, for, all her household, are clothed with crimson:
Nem féltette házát a hótól, mert egész háza karmazsinba van öltözve.
22 Coverlets, she maketh for herself, Of white linen and of purple, is her clothing:
Takarókat készített magának, bysszus és bíbor az öltözete.
23 Known in the gates, is her husband, when he sitteth, with the elders of the land:
Ismeretes a kapukban férje, midőn együtt ül az ország véneivel.
24 Fine linen wraps, she maketh and selleth, and, girdles, doth she deliver to the trader:
Gyolcsot készített és eladta és övet, melyet adott a kanaáninak.
25 Strength and dignity, are her clothing, and she laugheth at the time to come:
Erő és dísz az öltözete és nevetett a jövendő nap elé.
26 Her mouth, she openeth with wisdom, and, the instruction of kindness, is on her tongue:
Száját fölnyitotta bölcsességgel, s szeretetnek tana a nyelvén.
27 She looketh well to the goings of her household, and, the bread of idleness, will she not eat.
Szemléli házának menetét, és a restség kenyerét nem eszi.
28 Her children rise up, and call her happy! her husband, and he praiseth her: —
Előálltak fiai és boldognak mondták, férje és megdicsérte.
29 Many daughters, have done virtuously, but, thou, excellest them all!
Sok a nő, kik derekasat végeztek, de te föléje jutottál mindnyájának.
30 Deceitful is loveliness and vain is beauty, The woman that revereth Yahweh, she, shall be praised:
Hazugság a kellem, és hiábavalóság a szépség; asszony, ki istenfélő, az dicsértessék.
31 Give her of the fruit of her own hands, and let her own works, praise her in the gates.
Adjatok neki kezei gyümölcséből és dicsérjék őt a kapukban tettei!
