Proverbs 26
1 As snow in summer, and as rain in harvest, so, unbecoming to a dullard is honour.
Mint a hó nyáron és mint eső aratáskor, úgy nem illő a tisztelet a balgához.
2 As a sparrow in wandering, as a swallow in flying, so, a causeless curse, shall not alight.
Mint a veréb, midőn költözik, mint a fecske, midőn repül: olyan az oknélküli átok, nem következik be.
3 A whip for the horse, a bridle for the ass, and a rod for the back of dullards.
Ostor a lónak, kantár a szamárnak, és vessző a balgák hátának.
4 Do not answer a dullard, according to his folly, lest, even thou thyself, become like him;
Ne felelj a balgának az ő oktalansága szerint, nehogy hasonló légy hozzá te is.
5 Answer a dullard according to his folly, lest he become wise in his own eyes.
Felelj a balgának oktalansága szerint, nehogy bölcs legyen a maga szemében.
6 One who cutteth off feet, one who drinketh down wrong, is he who sendeth a message by the hand of a dullard.
Levágja lábait, erőszakot iszik, a ki üzenetet küld balgával.
7 Useless are the legs of the lame, and a proverb, in the mouth of a dullard.
Lelógnak a lábszárak a sántáról: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
8 Like tying a stone to a sling, so, is he that giveth honour, to a dullard.
Mint a ki követ köt meg parittyában, olyan a ki a balgának tiszteletet ad.
9 A brier cometh into the hand of a drunken-man, a proverb into the mouth of dullards.
Tüske akadt a részeg kezébe: olyan a példabeszéd a balgák szájában.
10 [As] an archer who woundeth every thing, [so] one who hireth a dullard, and a drunkard crossing the sea.
Íjász, a ki mindenkit megsebesít: olyan az, ki balgát bérel föl és csavargókat bérel föl.
11 As, a dog, returneth onto his own vomit, a dullard, repeateth his folly.
Mint kutya, mely visszatér okádásához: balga, a ki megismételi oktalanságát.
12 Thou hast seen a man wise in his own eye, —more hope of a dullard, than of him!
Láttál valakit, a ki bölcs a maga szemében – reménye van a balgának, inkább mint neki.
13 Saith the sluggard, A roaring lion in the road! A tearing lion in the midst of the broadways.
Mondta a rest: fenevad van az úton, oroszlán a piaczok közt.
14 The door, turneth on its hinges, and, the sluggard, upon his bed.
Az ajtó megfordul a sarkában s a rest az ő ágyában.
15 The sluggard burieth his hand in the dish, he is too lazy to bring it back to his mouth.
Bedugta kezét a rest a tálba, restelli szájához visszavinni.
16 Wiser is the sluggard in his own eyes, than, seven persons, who can answer with judgment.
Bölcsebb a rest a maga szemében, mint heten, kik ésszel felelnek.
17 As he who layeth hold of the ears of a dog, is a passer-by, who giveth vent to his wrath over a quarrel, not his!
Megfogja az ebnek füleit: a ki arra menve felháborodik pörön, mely nem az övé.
18 As a madman throwing firebrands, arrows and death,
Mint a hóbortos, ki tüzes szereket lő, nyilakat meg halált:
19 So, is a man who deceiveth his neighbour, and saith, Was not, I, in sport?
olyan azon ember, ki megcsalta felebarátját és azt mondja: hiszen én tréfálok.
20 Without wood a fire is quenched, and, where there is no tattler, strife is hushed.
Fa híján elalszik a tűz, mikor nincs suttogó, elhallgat a viszály.
21 Black coal to burning blocks, and wood to fire, so is a contentious man, for kindling strife.
Szén a parázsnak és fa a tűznek és viszálykodás embere a pörnek szítására!
22 the words of a tattler, are dainties, they, therefore go down into the chambers of the inner man.
A suttogó szavai akár a csemege, s azok leszálltak a testnek kamaráiba.
23 Dross silver overlaid upon earthenware, so are burning lips, with a mischievous heart:
Salakos ezüst rávonva cserépre: forró ajkak és gonosz szív.
24 With his lips, the hater dissembleth, but, within himself, he layeth up deceit:
Ajkaival tetteti magát a gyűlölő, de belsejében cselt hány.
25 Though he make gracious his voice, do not trust him, for, seven abominations, are in his heart:
Midőn kedvessé teszi hangját, ne higyj ő benne, mert hét utálatosság van szívében.
26 Hatred may clothe itself with guile, his wickedness shall be disclosed in the convocation.
Eltakarja magát a gyűlölet ámítással: nyilvánvalóvá lesz rosszasága a gyülekezetben.
27 He that diggeth a pit, thereinto, shall fall, and, he that rolleth a stone, upon himself, shall it return.
A ki vermet ás, abba beleesik és a ki követ gördít, hozzá tér az vissza.
28 A false tongue, hateth them who are crushed by it, and, a flattering mouth, worketh occasion of stumbling.
A hazug nyelv gyűlöli a kiket összezúzott, és a sima száj elcsúszást okoz.
