Proverbs 24
1 Be not thou envious of wicked men, neither crave to be with them;
Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2 For, violence, their heart muttereth, and, mischief, their lips do speak.
Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.
3 In wisdom, is a house builded, and, in understanding, is it established;
Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
4 And, in knowledge, chambers are filled, with all acquisitions, costly and fair.
És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
5 A wise man, is mighty, and, a man of knowledge, becometh alert in vigour.
A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
6 Surely, with concerted measures, shalt thou make for thyself war, and, success, lieth in the greatness of the counsellor.
Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Unattainable to a foolish man, are the dictates of wisdom, in the gate, he openeth not his mouth.
Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
8 He that deviseth to do mischief, him, shall men call, a master of plots.
A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
9 The purpose of folly, is sin, and, an abomination to mankind, is a buffoon.
A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
10 Thou hast been slothful in the day of straitness, Strait, is thy strength.
Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
11 Deliver thou such as are being led forth to death, and, them who are tottering to slaughter, oh that thou wouldst hold back!
Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Though thou say, Lo! we knew not this, Shall not, he that proveth hearts, himself, discern? And, he that formeth thy soul, himself, know? and bring back to a son of earth according to his deed?
Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
13 My son, eat thou honey, because it is good, —and droppings from the comb [because they are] sweet to thy palate:
Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 Thus, take knowledge of wisdom, for thine own soul; If thou find it, then there is a future, and, thine expectation, shall not be cut off.
Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Do not lie in wait, thou lawless man, against the home of the righteous, —neither destroy thou his place of rest;
Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16 For, seven times, may the righteous fall and yet arise, but, lawless men, shall stumble into calamity.
Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17 When thine enemy falleth, do not thou rejoice, and, when he stumbleth, let not thy heart exult:
Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18 Lest Yahweh see it, and it be wicked in his eyes, and he turn away from him his anger.
Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
19 Burn not with vexation against evil doers, be not envious of lawless men;
Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20 For there shall be no future for the wicked, The lamp of the lawless, shall go out.
Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Revere thou Yahweh, my son, and the king, and, with the fickle, have thou no fellowship;
Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
22 For, suddenly, shall arise their calamity; and, the misfortune of their years, who knoweth?
Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 These things also, concern the wise, To take note of faces in judgment, is not good.
Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 He that saith to the lawless man, Righteous, thou art, peoples shall denounce him, populations shall curse him;
A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25 But, to reprovers, one should be pleasant, and, upon them, should come an excellent blessing:
A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26 Lips, should one kiss with one who answereth in right words.
Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27 Prepare, in the open, thy work, and make ready, in the field, for thyself, Afterwards, shalt thou build thy house.
Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.
28 Do not become a needless witness against thy neighbour, so mightest thou open too wide thy lips:
Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
29 Do not say—According to what he hath done to me, so, will I do to him, I will repay every one according to his work.
Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
30 By the field of the sluggard, I passed, and by the vineyard of a man lacking sense;
A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
31 And lo! there had come up all over it—thorns, there had covered the face thereof—thistles, and, the stone fence thereof, had been thrown down.
És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
32 So I observed it, for myself, I applied my heart, I looked—I accepted correction:
Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
33 A little sleep, a little slumber, a little folding of the hands to rest:
Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 So shall come in, as a highwayman, thy poverty, and, thy want, as one armed with a shield.
És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
