Numbers 9
1 And Yahweh spake unto Moses in the desert of Sinai, in the second year by their coming forth out of the land of Egypt in the first month, saying:
Szóla pedig az Úr Mózesnek, a Sinai pusztájában, az Égyiptom földéből való kijövetelöknek második esztendejében, az első hónapban, mondván:
2 Let the sons of Israel therefore, keep the passover in its appointed season:
Izráel fiai pedig készítsék el a páskhát a maga idejében.
3 on the fourteenth day of this month between the two evenings, shall ye keep it, in its appointed season, —according to all the statute thereof and according to all the regulations thereof, shall ye keep it.
E hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt a maga idejében. Minden ő rendtartása szerint, és minden ő szertartása szerint készítsétek el azt.
4 Then spake Moses unto the sons of Israel that they should keep the passover.
Szóla azért Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskhát.
5 So they kept the passover in the first [month], on the fourteenth day of the month between the two evenings, in the desert of Sinai, —according to all that Yahweh commanded Moses, so, did the sons of Israel.
És elkészíték a páskhát az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estennen, a Sinai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izráel fiai, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
6 But so it was that there were, certain men who had become unclean by a dead person, and could not keep the passover on that day, —therefore came they near before Moses and before Aaron on that day.
Valának pedig némelyek, a kik tisztátalanok valának holtember illetése miatt, és nem készítheték meg a páskhát azon a napon: járulának azért Mózes elé és Áron elé azon a napon.
7 Then said those men unto him, We, are unclean by a dead person, —wherefore should we become of less esteem for want of offering the oblation of Yahweh in its appointed season, in the midst of the sons of Israel?
És mondának azok az emberek néki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember illetése miatt; miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az Úrnak a maga idejében Izráel fiai között?
8 And Moses said unto them, —Stay, and let me hear, what Yahweh shall command concerning you!
És monda nékik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem: mit parancsol az Úr ti felőletek?
9 Then spake Yahweh unto Moses, saying:
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
10 Speak unto the sons of Israel, saying, —Though, any man, be unclean by a dead person or be on a journey afar off, whether in the case of yourselves or of your generations, yet shall he keep a passover unto Yahweh.
Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki holtember illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton leend közületek, vagy a ti utódaitok közül, mindazáltal készítsen páskhát az Úrnak.
11 In the second month, on the fourteenth day between the two evenings, shall they keep it, —with unleavened cakes and bitter herbs, shall they eat it.
A második hónapnak tizennegyedik napján, estennen, készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
12 They shall not leave thereof until morning, and no bone, shall they break therein—according to all the statutes of the passover, shall they keep it.
Ne hagyjanak meg abból semmit reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt.
13 But as for the man who is, clean, and no a journey, doth not chance to be and yet faileth to keep the passover, that person shall he cut off from among his kinsfolk, —for the oblation of Yahweh, hath he not offered in its appointed season, his own sin, shall, that man, bear.
A mely ember pedig tiszta, vagy nincs útban, és elmulasztja a páskhát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az ő népe közül; mert az Úrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében; viselje az ilyen ember az ő bűnének terhét.
14 When moreover there may sojourn with you a sojourner, who would keep a passover unto Yahweh, according to the statute of the passover, and according to the regulation thereof, so, must he keep [it], —one statute, shall there be for you, both for the sojourner and for the native of the land.
Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az Úrnak, a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.
15 Now, on the day the habitation was reared, the cloud covered the habitation, even the tent of the testimony, —and in the evening, it was over the habitation, like an appearance of fire, until morning,
A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhő a hajlékot, a bizonyság sátorát; és estve a hajlék felett vala, tűznek ábrázatjában reggelig.
16 Thus, came it to pass continually, the cloud, covered it, —and an appearance of fire, by night;
Úgy vala szüntelen: A felhő borítja vala azt; és tűznek ábrázatja éjjel.
17 but at the bidding of the upgoings of the cloud from off the tent, then, after that, the sons of Israel set forward, —and in the place where the cloud abode, there the sons of Israel encamped:
Mihelyt pedig felszáll vala a felhő a sátorról, azonnal elindulnak vala Izráel fiai; és azon a helyen, a hol a felhő megáll vala, ott ütnek vala tábort Izráel fiai.
18 at the bidding of Yahweh, the sons of Israel set forward, and at the bidding of Yahweh, they encamped, —all the days that the cloud abode upon the habitation, they remained encamped.
Az Úr szava szerint mennek vala Izráel fiai, és az Úr szava szerint táboroznak vala; mind addig, míg a felhő áll vala a hajlékon, táborban maradnak vala.
19 And when the cloud lengthened out its stay upon the habitation, many days, then would the sons of Israel keep the watch of Yahweh, and would not set forward.
Még ha a felhő sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is megtartják vala Izráel fiai az Úr rendelését, és nem indulának.
20 And, so it was, when the cloud would be a few days upon the habitation, at the bidding of Yahweh, they remained encamped, and at the bidding of Yahweh, they set forward.
Megesék, hogy a felhő kevés napon át lőn a hajlékon: akkor is az Úr szava szerint maradnak vala táborban, és az Úr szava szerint indulnak vala.
21 And, so it was, when the cloud would be from evening until morning, as soon as the cloud went up in the morning, so soon did they set forward: whether by day or by night, as soon as the cloud went up, so soon did they set forward.
Megesék, hogy a felhő estvétől fogva ott lőn reggelig; mikor azért reggel a felhő felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel lőn ott; mikor azért a felhő felszáll vala, ők is indulának.
22 Whether for two days or a month or a year, the cloud lengthened out its stay upon the habitation abiding thereupon, the sons of Israel remained encamped and set not forward, —but at the upgoings thereof, they set forward.
Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig lőn ott; a meddig késik vala a felhő a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala Izráel fiai is, és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, ők is indulnak vala.
23 At the bidding of Yahweh, they encamped, and at the bidding of Yahweh, they set forward, —the watch of Yahweh, they kept, at the bidding of Yahweh by the hand of Moses.
Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes által való szava szerint.
