Lamentations 5
1 Remember, O Yahweh, what hath befallen us, Look around, and see our reproach:
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance, turned over to foreigners, our houses, to aliens.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Orphans, have we become, and fatherless, our mothers, are widows indeed.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Our water—for silver, have we drunk, our wood—for a price, cometh in.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Upon our necks, are our pursuers, We labour, and there is allowed us no rest.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 To Egypt, have we stretched out our hand, to Assyria, to be satisfied with bread.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers, sinned, and are not, and, we, their iniquities, have borne.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Slaves, have ruled over us, There is none to set free from their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 At the risk of our life, do we bring in our bread, because of the sword of the desert.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin, as with a furnace, is scorched, because of the hot winds of famine.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Women—in Zion, were ravished, virgins, in the cities of Judah!
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes, by their hand, have been hanged, The faces of elders, not honoured.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Young men, a millstone, have lifted, and, youths, under wood, have staggered.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Elders, from the gates, have ceased. Young men, from their music.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Ceased hath the joy of our hearts, Changed to mourning, our dance.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Fallen is the crown of our head. Surely woe to us, for we have sinned.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 For this cause, faint is our heart, For these things, dimmed are our eyes:
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Because of Mount Zion, which is desolate, jackals, have gone prowling therein.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Thou, O Yahweh, unto times age-abiding, dost remain, Thy throne, from generation to generation:
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Wherefore shouldst thou perpetually forget us? forsake us, to length of days?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Bring us back, O Yahweh, unto thyself, and we will come back! Renew our days, as of old;
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 For though thou hast not, utterly rejected, us, thou art wroth with us—exceedingly!
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
