Lamentations 3
1 I, am the man, that hath seen affliction, by the rod of his indignation;
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Me, hath he driven out and brought into darkness, and not light;
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Surely, against me, doth he again and again, turn his hand all the day.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 He hath worn out my flesh and my skin, hath broken my bones;
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 He hath built up against me, and carried round me, fortifications and a trench;
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 In dark places, hath he made me sit, like the dead of age-past times.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 He hath walled up around me, that I cannot get out, hath weighted my fetter;
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Yea, when I make outcry and implore, he hath shut out my prayer;
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 He hath walled in my ways with hewn stone, my paths, hath he caused to wind back.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 A bear lying in wait, he is to me, a lion, in secret places;
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 My ways, hath he turned aside, and hath torn me in pieces, hath made me desolate;
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 He hath trodden his bow, and set me up, as a mark for the arrow.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 He hath caused to enter my reins, the sons of his quiver;
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 I have become a derision to all my people, their song all the day;
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 He hath sated me with bitter things, hath drenched me with wormwood.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 And he hath crushed, with gravel-stones, my teeth, hath made me cower in ashes;
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 And thou hast thrust away from welfare, my soul, I have forgotten prosperity;
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 And I said, Vanished is mine endurance, even mine expectation, from Yahweh.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Remember my humiliation and my fleeings, the wormwood and poison;
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Thou wilt, indeed remember, that, bowed down concerning myself, is my soul;
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 This, will I bring back to my heart, therefore, will I hope.
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 The lovingkindnesses of Yahweh, verily they are not exhausted, Verily! not at an end, are his compassions:
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 New things for the mornings! Abundant is thy faithfulness:
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 My portion, is Yahweh, saith my soul, For this cause, will I wait for him.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Good is Yahweh, to them who wait for him, to the soul that will seek him;
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Good it is—both to wait and to be silent, for the deliverance of Yahweh;
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Good it is for a man, that he should bear the yoke in his youth.
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Let him sit alone, and keep silence, because he took it upon himself:
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Let him put, in the dust, his mouth, peradventure, there is hope!
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Let him give, to him that smiteth him, his cheek, let him be sated with reproach.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Surely My Lord, will not cast off, unto times age-abiding;
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Surely, though he cause grief, yet will he have compassion, according to the multitude of his lovingkindnesses;
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Surely he hath not afflicted from his heart, nor caused sorrow to the sons of men.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 To crush, under his feet, any of the prisoners of the earth;
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 To turn aside the right of a man, before the face of the Most High;
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 To oppress a son of earth in his cause, My Lord, hath made no provision.
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Who was it that spake, and it was done, [when], My Lord, had not commanded?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Out of the mouth of the Most High, Proceed there not misfortunes and blessing?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Why should a living son of earth complain, [Let] a man [complain] because of his sins?
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Let us search out our ways, and examine them well, and let us return unto Yahweh;
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Let us lift up our heart, to the opened palms, to the Mighty One in the heavens;
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 We, have trespassed and rebelled, Thou, hast not pardoned.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Thou hast covered thyself with anger, and pursued us, hast slain—hast not spared;
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Thou hast screened thyself with the clouds, that prayer, should not pass through;
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Offscouring and refuse, dost thou make us, in the midst of the peoples.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 With their mouth, opened wide over us, [stand] all our foes.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Terror and a pit, have befallen us, tumult and grievous injury;
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 With streams of water, mine eye runneth down, over the grievous injury of the daughter of my people.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Mine eye, poureth itself out and ceaseth not, without relief;
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Until Yahweh out of the heavens shall look forth, and see,
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Mine eye dealeth severely with my soul, because of all the daughters of my city.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 They, have laid snares, for me as a bird, who are mine enemies without cause:
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 They have cut off, in the dungeon, my life, and have cast a stone upon me;
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Waters, flowed over, my head, I said, I am cut off!
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 I have called upon thy Name, O Yahweh, out of the dungeon below;
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 My voice, thou hast heard, —do not close thine ear to my respite, to mine outcry;
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Thou drewest near, in the day I kept calling on thee, thou saidst, Do not fear!
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Thou hast pleaded, O My Lord, the pleas of my soul, hast redeemed my life;
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Thou hast beheld, O Yahweh, my failure to get justice, Pronounce thou my sentence;
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Thou hast seen all their vindictiveness, all their plots against me.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Thou hast heard their reproach, O Yahweh, all their plots against me;
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 The lips of mine assailants, and their mutterings, are against me, all the day;
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 On their downsitting and their uprising, do thou look, I, am their song.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Thou wilt render to them a recompense, O Yahweh, according to the work of their hands;
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Thou wilt suffer them a veiling of heart, thy curse to them;
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Thou wilt pursue in anger, and wilt destroy them, from under the heavens of Yahweh.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
