Joshua 7
1 But the sons of Israel had committed an act of unfaithfulness in respect of what was devoted, —for Achan son of Carmi son of Zabdi, son of Zerah, of the tribe of Judah had taken of what was devoted, and the anger of Yahweh had kindled against the sons of Israel.
De az Izráel fiai hűtlenül bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen Istennek szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen.
2 And Joshua sent men from Jericho to Ai which was beside Beth-aven on the east side of Bethel, and spake unto them saying, Go up and spy out the land. So the men went up, and spied out Ai.
Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, a mely Bethaven mellett van, Bétheltől napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait.
3 And they returned unto Joshua and said unto him—Let not all the people go up, about two thousand men or three thousand men, can go up and smite Ai, —do not weary the whole people to go thither, for, but few, they are.
Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok!
4 There went up thither of the people therefore, about three thousand men, —but they fled before the men of Ai.
Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elől.
5 And the men of Ai smote of them about thirty-six men, and pursued them before the gate as far as the Shebarim, and smote them on the slope, —so that the heart of the people melted and became as water.
És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminczhat férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz.
6 Then Joshua rent his clothes and fell upon his face to the earth before the ark of Yahweh until the evening, he and the elders of Israel, —and they lifted up dust upon their heads.
Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arczczal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izráel vénei, és port hintének a fejökre.
7 And Joshua said—Alas! My Lord Yahweh! Wherefore hast thou, brought, this people over the Jordan, to deliver us into the hand of the Amorite to destroy us? Would then we had been content to dwell on the other side of the Jordan!
És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon!
8 Oh My Lord, —what shall I say, after Israel have turned their backs before their enemies?
Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ő ellenségei előtt!
9 Only let the Canaanite and all the inhabitants of the land hear, and they will surround us, and cut off our name out of the earth, —what then wilt thou do for thy great name?
Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?
10 And Yahweh said unto Joshua—Get thee up! wherefore is it that thou art lying upon thy face?
És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arczra?
11 Israel hath sinned, yea moreover they have transgressed my covenant which I commanded them, —yea moreover they have taken of what was devoted, yea moreover they have stolen, yea moreover they have dissembled, yea moreover they have put it among their own goods.
Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, a melyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak.
12 Therefore cannot the sons of Israel stand before their enemies, their back, do they turn before their enemies, because they have become devoted, —I will no more be with you, except ye destroy the devoted thing out of your midst.
Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a nékem szentelt dolgot.
13 Up! hallow the people, and thou shalt say, Hallow yourselves by to-morrow, —for, Thus, saith Yahweh, God of Israel: A devoted thing, is in the midst of thee O Israel, Thou canst not stand before thine enemies, until ye have put away the devoted thing out of your midst.
Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid előtt, míg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot.
14 Therefore shall ye be brought near in the morning by your tribes, —and it shall be that—the tribe which Yahweh shall seize, shall come near, by families, and the family which Yahweh shall seize, shall come near, by households, and the household which Yahweh shall seize, shall come near, man by man;
Azért jőjjetek elő reggel nemzetségeitek szerint; a nemzetség pedig, a melyet bűnösnek jelent az Úr, jőjjön elő családonként; a család pedig, a melyet bűnösnek jelent az Úr, jőjjön elő házanként, a ház pedig, a melyet bűnösnek jelent az Úr, jőjjön elő férfianként.
15 and it shall be, that—He that is seized with the devoted thing, shall be burned with fire, he and all that he hath, —because he hath transgressed the covenant of Yahweh, and because he hath wrought impiety in Israel.
És lészen, hogy a ki az Istennek szentelt dologban bűnösnek találtatik, tűzzel égettessék meg, ő és mindene, a mije van, mivelhogy megszegte az Úrnak szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben.
16 So Joshua rose up early in the morning, and brought Israel near by their tribes, —and, the tribe of Judah, was seized;
Felkele azért Józsué és jó reggel előállítá Izráelt az ő nemzetségei szerint, és bűnösnek jelenteték a Júda nemzetsége.
17 and he brought near the family of Judah, and, the family of the Zarhites, was seized, —and he brought near the family of the Zarhites, man by man, and, Zabdi, was seized;
Ekkor előállítá a Júda családjait, és bűnösnek jelenteték a Zéra családja; azután előállítá a Zéra családját férfianként, és bűnösnek jelenteték a Zabdi háza.
18 and he brought near his household, man by man, —and, Achan son of Carmi son of Zabdi son of Zerah, of the tribe of Judah, was seized.
És előállítá az ő házát férfianként, és bűnösnek találtaték Ákán, Kárminak fia, a ki Zabdi fia, a ki a Júda nemzetségéből való Zérának fia.
19 And Joshua said unto Achan—My son give I pray thee glory unto Yahweh God of Israel and make to him confession, —and tell me I pray thee what thou hast done, do not hide it from me.
Monda azért Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget, kérlek, az Úrnak, Izráel Istenének, és tégy néki vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tőlem!
20 And Achan answered Joshua and said, —Of a truth, I, have sinned against Yahweh God of Israel, and, thus and thus, have I done:
Ákán pedig felele Józsuénak, és monda: Bizony én vétkeztem az Úr ellen, Izráel Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem!
21 When I saw among the spoil a certain goodly mantle of Babylonia and two hundred shekels of silver and a certain wedge of gold—fifty shekels the weight thereof, then I coveted them, then I took them, —and, there they are, hid in the earth, in the midst of my tent, and the silver under it.
Láték ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz siklus ezüstöt és egy arany vesszőt, a melynek súlya ötven siklus vala, és megkivántam ezeket, és elvevém ezeket, és ímé elrejtve vannak a földben, a sátoromnak közepében, az ezüst pedig alatta van.
22 So Joshua sent messengers, and they ran unto the tent, —and, there it was, hid in his tent, and, the silver, under it.
Ekkor követeket külde Józsué s ezek a sátorba futának, és ímé, elrejtve vala az az ő sátorában, és az ezüst is alatta vala.
23 And they took them out of the midst of the tent, and brought them in unto Joshua, and unto all the sons of Israel, —and poured them out before Yahweh.
Kivivék azért azokat a sátor közepéből, és vivék Józsuéhoz és Izráelnek minden fiához, és lerakák azokat az Úr előtt.
24 And Joshua, and all Israel with him, took Achan—son of Zerah, and the silver and the mantle and the wedge of gold, and his sons and his daughters, and his oxen and his asses and his sheep and his tent, and all that he had, and brought them up the valley of Achor.
Józsué pedig fogá Ákánt, a Zéra fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyvesszőt, az ő fiait és leányait, az ő ökreit, szamarait és juhait, sátorát és mindent, a mije vala, és vele lévén az egész Izráel is, vivék azokat Akor völgyébe.
25 And Joshua said—Why hast thou troubled us? Yahweh, will trouble thee, this day. And all Israel stoned him with stones, and burned them up with fire, and covered them with stones;
És monda Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az Úr! És elborítá őt egész Izráel kövekkel, és megégeték őket tűzzel, miután megkövezték vala őket.
26 yea they raised over him a great heap of stones [which remaineth] until this day. And Yahweh turned from the fierceness of his anger, —for which cause, hath the name of that place been called—The Valley of Achor, until this day.
És nagy kőhalmot rakának feléje; megvan mind e napig. És megszűnék az Úr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind e napig.
