Job 9
1 Then responded Job, and said—
Felele pedig Jób, és monda:
2 Of a truth, I know that so it is, But how can a mortal be just with GOD?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 If he choose to contend with him, he cannot answer him, one of a thousand:
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Wise in heart, and alert in vigour, What man hath hardened himself against him, and prospered!
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Who removeth mountains, unawares, Who overturneth them in his anger;
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Who shaketh the earth, out of its place, and, the pillars thereof, shudder;
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Who commandeth the sun, and it breaketh not forth, and, about the stars, he putteth a seal;
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Who spreadeth out fire heavens, by himself alone! and marcheth along, on the heights of the sea;
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Who made the Bear, the Giant and the Cluster, and the chambers of the south;
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Who doeth great things, past finding out, and marvels, beyond number.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Lo! he cometh upon me, yet can I not see him, Yea he passeth on, yet can I not discern him.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Lo! he snatcheth away, who can bring it back? Who shall say unto him, What wouldst thou do?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 As for GOD, if he withdraw not his anger, under him, will have submitted themselves—the proud helpers.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 How much less that, I, should answer him, should choose my words with him?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Whom, though I were righteous, yet would I not answer, to be absolved, I would make supplication.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Though I had called, and he had answered me, I could not believe, that he would lend an ear to my voice.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 For, with a tempest, would he fall upon me, and would multiply my wounds without need;
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 He would not suffer me to recover my breath, for he would surfeit me with bitter things.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 If it regardeth vigour, bold is he! If justice, who could summon him?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 If I should justify myself, mine own mouth, would condemn me, —I blameless? then had it shewn me perverse.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 I blameless? I should not know my own soul, I should despise my own life!
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 One thing, there is, for which cause, I have said it, The blameless and the lawless, he bringeth to an end.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 If, a scourge, slay suddenly, at the despair of innocent ones, he mocketh.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 The earth, hath been given into the hand of a lawless one, The faces of her judges, he covereth, If not, then who is it?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 My days, therefore, are swifter than a runner, They have fled, they have seen no good.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 They have passed away with boats of paper-reed, like a vulture [which] rusheth upon food.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 If I say, I will forget my complaint, I will lay aside my sad countenance, and brighten up,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 I am afraid of all my pains, I know, that thou wilt not pronounce me innocent.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 I, shall be held guilty, —Wherefore then, in vain, should I toil?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Though I bathe myself in snow water, and cleanse, in cleanness itself, my hands,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Then, in a ditch, wouldst thou plunge me, and mine own clothes should abhor me:
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 For he is not a man like myself, whom I might answer, nor could we come together into judgment:
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 There is not, between us, a mediator, who might lay his hand upon us both.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Let him take from off me his rod, and, his terror, let it not startle me:
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 I could speak, and not be afraid of him, although, not so, am, I, in myself!
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
