Job 8
1 Then responded Bildad the Shuhite, and said: —
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2 How long wilt thou speak these things? Or, as a mighty wind, shall be the sayings of thy mouth?
Meddig beszélsz efféléket? hatalmas szél szádnak mondásai!
3 Should, GOD, pervert justice? Or, the Almighty, pervert righteousness?
Vajon Isten jogot ferdít-e, avagy igazságot ferdít-e a Mindenható?
4 Though, thy children, sinned against him, and he delivered them into the hand of their transgression,
Ha fiaid vétkeztek ellene, odabocsátotta őket bűnük kezébe.
5 Yet, if, thou thyself, wilt diligently seek unto GOD, —and, unto the Almighty, wilt make supplication;
Ha te keresve fordulnál Istenhez s a Mindenhatóhoz könyörögnél;
6 If, pure and upright, thou thyself, art, surely, now, will he answer thy prayer, and will prosper thy righteous habitation:
ha tiszta és egyenes vagy: bizony most virrasztana feletted s békét adna igazságos hajlékodnak;
7 So shall thy beginning appear small, —when, thy latter end, he shall greatly increase!
s ha csekély volt múltad, a te jövőd felette nagy lesz.
8 For inquire, I pray thee, of a former generation, and prepare thyself for the research of their fathers; —
Mert kérdezd csak az előbbi nemzedéket s figyelj őseik kutatására;
9 For, of yesterday, are, we, and cannot know, for, a shadow, are our days upon earth:
mert mi tegnapiak vagyunk és nincs tudomásunk, mert árnyék napjaink a földön!
10 Shall, they, not teach thee—tell thee, and, out of their memory, bring forth words?
Nemde ők oktatnak majd téged, megmondják neked és szivökből fakasztanak szavakat:
11 Can the paper-reed grow up, without a marsh? Or the rush grow up, without water?
Magasra nő-e a sás mocsár nélkül, nagyra-e a káka víz híján?
12 Though while still, in its freshness, it be not plucked off, yet, before any kind of grass, it doth wither:
Még rügyében van, le nem szakítható, és minden fűnél előbb szárad el.
13 So, shall be the latter end of all who forget GOD, and, the hope of the impious, shall perish:
Ilyenek az útjai mind az Istenről feledkezőknek s az istentelennek reménye elvész.
14 Whose trust shall be contemptible, —and, a spider’s web, his confidence:
A kinek megszakad a bizodalma és pókháló a menedéke;
15 He leaneth upon his house, and it will not stand, he holdeth it fast, and it will not remain erect.
rátámaszkodik házára, de meg nem áll, hozzá kapaszkodik, de nem marad meg.
16 Full of moisture he is, before the sun, and, over his garden, his shoot goeth forth:
Nedvében álló ő a nap előtt, s kertjén túl tejed a hajtása;
17 Over a heap, his roots are entwined, a place of stones, he descrieth;
kőhalmon fonódnak össze gyökerei, kőházat szemel ki magának.
18 If one destroy him out of his place, then will it disown him [saying] —I have not seen thee.
Ha kipusztítják helyéből, megtagadja őt: nem láttalak!
19 Lo! that, is the joy of his way, —and, out of the dust, shall others spring up.
Lám, az az útjának a vígsága s a porból mások sarjadnak ki.
20 Lo! GOD, will not reject a blameless man, neither will he grasp the hand of evil-doers:
Lám, Isten nem veti még a gáncstalant s nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 At length he shall fill with laughter thy mouth, and thy lips, with a shout of triumph:
A míg nevetéssel tölti szájadat s ajkaidat rivalgással,
22 They who hate thee, shall be clothed with shame, but, the tent of the lawless, shall not be!
gyűlölőid szégyent öltenek, s nincs meg a gonoszoknak sátra.
