Job 6
1 Then responded Job, and said: —
Jób pedig felele, és monda:
2 Oh that, weighed, were my vexation, and, my engulfing ruin—into the balances, they would lift up all at once!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 For, now, beyond the sand of the seas, would it be heavy, On this account, my words, have wandered.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For, the arrows of the Almighty, are in me, The heat whereof, my spirit is drinking up, The, terrors of GOD, array themselves against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Doth the wild ass bray over grass? Or loweth the ox over his fodder?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Can that which hath no savour be eaten without salt? Or is there any taste in the white of an egg?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 My soul hath refused to touch, Those things, are like disease in my food.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Oh that my request would come! and, my hope, oh that GOD would grant!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 That it would please GOD to crush me, That he would set free his hand, and cut me off!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 So might it still be my comfort, And I might exult in the anguish he would not spare, —That I had not concealed the sayings of the Holy One.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 What is my strength, that I should hope? Or what mine end, that I should prolong my desire?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Is my strength, the strength of stones? Or is, my flesh, of bronze?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Is there any help at all in me? Is not, abiding success, driven from me?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 The despairing, from his friend, should have lovingkindness, or, the reverence of the Almighty, he may forsake.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mine own brethren, have proved treacherous like a torrent, like a channel of torrents which disappear:
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Which darken by reason of the cold, over them, is a covering made by the snow:
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 By the time they begin to thaw, they are dried up, as soon as it is warm, they have vanished out of their place.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Caravans turn aside by their course, they go up into a waste, and are lost:
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 The caravans of Tema looked about, the travelling companies of Sheba, hoped for them:
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 They are ashamed that they had trusted, They have come up to one of them, and are confounded.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 For, now, ye have come to him, ye see something fearful, and fear.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Is it that I said, Make me a gift, or, out of your abundance, offer a bribe on my behalf;
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 And deliver me from the hand of the adversary? And, out of the hand of tyrants, ransom me?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Show me, and, I, will hold my peace, And, wherein I have erred, cause me to understand.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 How pleasant are the sayings that are right! But what can a decision from you, decide?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 To decide words, do ye intend, When, to the wind, are spoken the sayings of one in despair?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Surely, the fatherless, ye would assail, and make merchandise of your friend!
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 But, now, be pleased to turn to me, that it may be, to your faces, if I speak falsehood,
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Reply, I pray you, let there be no perversity, Yea reply even yet, my vindication is in it!
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Is there, in my tongue, perversity? Or can, my sense, not discern, engulfing ruin?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
