Job 5
1 Call, I pray thee—is there one to answer thee? Or, to which of the holy ones, wilt thou turn?
Kiálts csak, van-e, ki felel neked, s kihez fordulnál a szentek közül?
2 For, to the foolish man, death is caused by vexation, and, the simple one, is slain by jealousy.
Mert az oktalant megöli a bosszúság, s az együgyűre halált hoz a vakbuzgalom.
3 I, have seen the foolish taking root, and then hath his home decayed, in a moment:
Én láttam az oktalant meggyökeredzeni, és rögtön megátkoztam hajlékát.
4 His children are far removed from safety, and they are crushed in the gate, and there is none to deliver:
Távol esnek gyermekei a segítségtől, összezúzatnak a kapuban és nincs mentő.
5 Whose harvest, the hungry, eateth up, and, even out of thorn hedges, he taketh it, and the snare gapeth for their substance.
A kinek aratását megeszi az éhező, tövisek közül is elveszi, és áhítja vagyonukat a hurok.
6 For sorrow, cometh not forth out of the dust, —nor, out of the ground, sprouteth trouble.
Mert nem a porból nő ki a baj, s nem a földből sarjad a szenvedés;
7 Though, man, to trouble, were born, as, sparks, on high, do soar,
hanem az ember szenvedésre született, a mint a villám fiai magasba repülnek.
8 Yet indeed, I, would seek unto El, and, unto Elohim, would I set forth any cause: —
Azonban én Istenhez fordulnék, és az Istenhez intézném ügyemet.
9 Who doeth great things, beyond all search, —Wondrous things, till they cannot be recounted;
A ki nagyokat tesz, kikutathatatlanul, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen.
10 Who giveth rain, upon the face of the earth, and sendeth forth waters, over the face of the open fields;
A ki esőt ad a földnek színére s vizet küld a térségek szinére,
11 Setting the lowly on high, and, mourners, are uplifted to safety;
hogy az alacsonyokat magasra tegye, s a búsulók segítségre emelkednek.
12 Who doth frustrate the schemes of the crafty, that their hands cannot achieve abiding success;
Megbontja a ravaszok gondolatait, s nem végeznek kezeik olyat, a mi valódiság.
13 Who captureth the wise in their own craftiness, yea the headlong counsel of the crooked:
Megfogja a bölcseket ravaszságukban, s a ferdék tanácsa elhamarkodott;
14 By day, they encounter darkness, and, as though it were night, they grope at high noon.
nappal sötétségre találnak, és mint éjjel tapogatóznak délben.
15 But he saveth from the sword, out of their mouth, and, out of the hand of the strong, the needy.
Így megsegíti a kardtól, szájuktól, és az erősnek kezétől a szűkölködőt;
16 Thus to the poor hath come hope, and, perversity, hath shut her mouth.
s lett remény a szegény számára, és a jogtalanság elzárta száját.
17 Lo! how happy is the man whom God correcteth! Therefore, the chastening of the Almighty, do not thou refuse;
Íme boldog a halandó, kit Isten megfenyít, s a Mindenható oktatását meg ne vesd;
18 For, he, woundeth that he may bind up, He smiteth through, that, his own hands, may heal.
mert ő fájdít és bekötöz, sebet üt és kezei gyógyítanak.
19 In six troubles, he will rescue thee, and, in seven, there shall smite thee no misfortune:
Hat szorongatásban megment és hétben nem ér téged baj:
20 In famine, he will ransom thee from death, and in battle from the power of the sword;
Éhségben megváltott a haláltól s háborúban kard hatalmától;
21 During the scourge of the tongue, shalt thou be hid, neither shalt thou be afraid of destruction when it cometh;
a nyelv ostora elől rejtve vagy s nem félsz pusztítástól, midőn jön;
22 At destruction and at hunger, shalt thou laugh, and, of the wild beast of the earth, be not thou afraid;
pusztításon s éhínségen nevetsz, s a föld vadjától nem kell félned,
23 For, with the stones of the field, shall be thy covenant, and, the wild beast of the field, hath been made thy friend;
mert a mező köveivel van szövetséged s a mező vadja békére állott veled.
24 And thou shalt know that, at peace, is thy tent, and shalt visit thy fold, and miss nothing;
Megtudod, hogy béke a te sátorod; vizsgálod hajlékodat és nincs vétked;
25 And thou shalt know, that numerous is thy seed, and, thine offspring, like the young shoots of the field.
tudod, hogy sok a magzatod és sarjaid akár a földnek füve.
26 Thou shalt come, yet robust, to the grave, as a stack of sheaves mounteth up in its season.
Erő teljében jutsz el sírhoz, a mint fölmén az asztag a maga idején.
27 Lo! as for this, we have searched it out—so, it is, Hear it, and know, thou, for thyself.
Íme, ez az, a mit kikutattunk, így van, hallgass rá és ismerd meg te!
