Job 41
1 Canst thou draw out the Crocodile with a fish-hook? Or, with a cord, canst thou fasten down his tongue?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Wilt thou put a rush-cord on his nose? or, with a thorn, wilt thou pierce his jaw?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Will he multiply unto thee supplications, or will he speak unto thee softly?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Will he solemnise a covenant with thee? Wilt thou take him for a life-long servant?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Wilt thou sport with him, as with a little bird? Or wilt thou bind him, for thy maidens?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Shall the companions bargain over him? or will they part him among the traders?
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Wilt thou fill, with darts, his skin? or, with fish-spears, his head?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Lay thou upon him thy hand, remember the battle—no more!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Lo! any hope of him, hath been found deceptive, Even at the sight of him, shall not one be overwhelmed?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 None so bold, that he will rouse him! Who then is he that, before me, can stand?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Who hath forestalled me, that I may repay him? Under all the heavens, mine it is!
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 I will not pass by in silence his parts, or the matter of strength, or the grace of his armour.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Who hath removed his outer garment, through his double row of teeth, who would enter?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 The doors of his face, who hath opened? The circles of his teeth, are a terror!
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 A pride, are his arched sides, closed up, with a firm seal;
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 One to another, they join, and, air, cannot enter between them;
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 Each to its fellow, they cleave, they grasp each other, and cannot be parted;
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 His sneezings, flash forth light, and, his eyes, are like the eyelashes of the dawn;
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth, torches dart forth, sparks of fire, escape;
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Out of his nostrils, proceedeth smoke, like a blown pot and rushes;
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 His breath, setteth coals ablaze, and, a flame, out of his mouth, proceedeth;
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 In his neck, lodgeth strength, and, before him, danceth dismay;
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 The dewlaps of his flesh, cleave together, hardened upon him, they cannot be moved;
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 His heart, is hardened like a stone, yea hardened, like the nether millstone;
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 At his rising up, mighty men are afraid, by reason of terror, they are beside themselves:
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 As for him that assaileth him, the sword availeth not, spear, dart, or coat of mail:
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 He counteth iron as broken straw, and bronze as rotten wood:
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 The arrow, will not make him flee, Into chaff, are sling-stones changed by him:
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 As a straw, is a club accounted, and he laugheth at the whir of the javelin;
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 His underparts, are points of potsherd, a pointed threshing roller spreadeth out upon the slime:
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 He causeth to boil, as a cauldron, the raging deep, the sea, he maketh like a brewing vessel:
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 After him, he lighteth up a path, one might think the resounding deep to be hoary!
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 There is not—upon the dust—his like, that hath been made to be without fear;
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Every thing lofty, he beholdeth, he, is king over all ravenous beasts.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
