Job 39
1 Knowest thou the season when the Wild Goats of the crags beget? The bringing forth of the hinds, canst thou observe?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Canst thou count the months they fulfil? Or knowest thou the time when they give birth?
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 They kneel down, their young, they bring forth; their pains, they throw off;
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Their young become strong, they grow up in the open field, they go out, and return not unto them.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Who hath sent forth the Wild Ass free? And, the bands of the swift-runner, who hath loosed?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 Whose house I have made the waste plain, and his dwellings, the land of salt:
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 He laugheth at the throng of the city, The shoutings of the driver, he heareth not;
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 He espieth the mountains, his pasture-ground, and, after every green thing, maketh search.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Will the Wild-Ox be pleased to be thy servant? or lodge for the night by thy crib?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Canst thou bind the wild-ox, so that—with the ridge—shall run his cord? Or will he harrow the furrows after thee?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Wilt thou trust in him, because of the greatness of his strength? Wilt thou leave unto him thy toil?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Wilt thou put faith in him, that he will bring back thy seed? and that, corn for thy threshing-floor, he will gather?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 The wing of the Ostrich that waveth itself joyfully, Is it the pinion of lovingkindness or the plumage?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 For she leaveth—to the earth—her eggs, and, on the dust, she letteth them be warmed;
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 And hath forgotten, that, a foot, may crush them, —or, the wild beast, tread on them!
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 Dealing hardly with her young, as none-of-hers, In vain, her labour, without dread.
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 For GOD hath suffered her to forget wisdom, and given her no share in understanding.
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 What time, on high, she vibrateth her wings, she laugheth at the horse and his rider.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Couldst thou give—to the Horse—strength? Couldst thou clothe his neck with the quivering mane?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Couldst thou cause him to leap like a locust? The majesty of his snort, is a terror!
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 He diggeth into the plain, and rejoiceth in vigour, he goeth forth to meet armour;
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 He laugheth at dread, and is not dismayed, neither turneth he back, from the face of the sword;
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 Against him, whiz [the arrows of] the quiver, the flashing head of spear and javelin;
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 With stamping and rage, he drinketh up the ground, —he will not stand still when the horn soundeth;
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 As oft as the horn soundeth, he saith, Aha! And, from afar, he scenteth the battle, —the thunder of commanders and the war-cry.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 Is it, by thine understanding, that the Bird of Passage betaketh him to his pinions? spreadeth out his wings to the south?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 Or, at thy bidding, that the Eagle mounteth, and that he setteth on high his nest?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 The crag, he inhabiteth, and so lodgeth himself, on the tooth of the crag, and high fort;
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 From thence, he searcheth out food, far away, his eyes do pierce;
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 And, his young brood, suck up blood, and, where the slain are, there, is he.
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
