Job 38
1 Then Yahweh responded to Job, out of a storm, and said: —
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Who is it that darkeneth counsel, by words, without knowledge?
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Gird, I pray thee—like a strong man—thy loins, that I may ask thee, and inform thou me:
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Where wast thou, when I founded the earth? Tell, if thou knowest understanding!
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Who set the measurements thereof, if thou knowest? Or who stretched out over it a line?
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Whereon were the pedestals thereof sunk? Or who laid the corner stone thereof; —
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 When the morning stars sang together, and all the sons of God shouted for joy?
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 Or [who] shut in, with double doors, the sea, when, bursting out of the womb, it came forth;
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9 When I put a cloud as the garment thereof, and a thick cloud as the swaddling-band thereof;
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10 And brake off for it my boundary, and fixed a bar and double doors;
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 And said—Hitherto, shalt thou come, and no further, —and, here, shalt thou set a limit to the majesty of thy waves?
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Since thy days [began] hast thou commanded the morning? or caused the dawn to know its place;
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 That it might lay hold of the wings of the earth, and the lawless be shaken out of it?
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 It transformeth itself like the clay of a seal, so that things stand forth like one arrayed;
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 That their light may be withdrawn from the lawless, and, the lofty arm, be shivered.
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Hast thou entered as far as the springs of the sea? Or, through the secret recesses of the resounding deep, hast thou wandered?
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Have the gates of death been disclosed to thee? And, the gates of the death-shade, couldst thou descry?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Hast thou well considered, even the breadths of the earth? Tell—if thou knowest it all!
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Where then is the way, the light shall abide? And, the darkness, where then is its place?
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 That thou mayest conduct it unto the bound thereof, and that thou mayest perceive the paths to its house.
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Thou knowest, for, then, hadst thou been born! And, in number, thy days are many!
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Hast thou entered into the treasuries of the snow? And, the treasuries of the hail, couldst thou see?
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
23 Which I have reserved for a time of distress, for the day of conflict and of war?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Where then is the way the lightning is parted? The east wind spreadeth itself abroad over the earth.
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Who hath cloven—for the torrent—a channel? Or a way for the lightning of thunders;
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
26 To give rain over the no-man’s land, the desert, where no son of earth is;
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 To satisfy the wild and the wilderness, to cause to spring forth the meadow of young grass?
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Hath the rain a father? Or who hath begotten the drops of dew?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Out of whose womb, came forth the ice? And, the hoar-frost of the heavens, who hath given it birth?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 Like a stone, are the waters congealed, and, the face of the roaring deep, becometh firm!
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Canst thou bind the fetters of the Pleiades? Or, the bands of Orion, canst thou unloose?
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 Canst thou bring forth the signs of the Zodiac each in its season? Or, the Bear and her Young, canst thou lead?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Knowest thou, the statutes of the heavens? Or didst thou appoint his dominion over the earth?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Canst thou lift up, to the thick cloud, thy voice, and the overflow of waters cover thee?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Canst thou send forth the lightnings, so that they go, and say to thee, Behold us?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Who hath put—into cloud-forms—wisdom? Or who hath given—to the meteor—understanding?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Who can count the thin clouds, in wisdom? And, the bottles of the heavens, who can empty out;
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 When the dust is cast into a clod, and the lumps are bound together?
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Wilt thou hunt—for the Lioness—prey? Or, the craving of the Strong Lion, wilt thou satisfy;
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
40 When they settle down in dens, abide in covert, for lying in wait?
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
41 Who prepareth for the Raven his nourishment, —when his young ones—unto GOD—cry out, [when] they wander for lack of food?
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
