Job 37
1 Yea, at this, my heart quaketh, and starteth up out of its place.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Hear! oh hear! the raging of his voice, A growling sound also, out of his mouth, goeth forth;
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 Under the whole heavens, he letteth it loose, His lightning also, unto the wings of the earth;
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 After it, roareth a voice, He thundereth with his voice of majesty, Nor will he hold them back, when his voice is heard.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 GOD thundereth with his voice, wonderfully, Doing great things, which we cannot know;
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 For, to the snow, he saith, Fall earthwards, —Also to the downpour of rain, yea the downpour of his mighty rains.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 On the hand of every man, he setteth a seal, that all men may take note of his doing.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 So then the wild-beast hath gone into covert, and, in its lairs, doth it remain.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 Out of a chamber cometh a storm-wind, and, out of the north, cold.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 By the breath of GOD, is given—frost, and, the breadth of waters, is congealed;
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Also, with moisture, burdeneth he the thick cloud, He disperseth his lightning-cloud;
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 Yea, the same, in circles, turneth itself to and fro, by his steering them to their work, whithersoever he commandeth them, over the face of the world, towards the earth.
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Whether, as a rod, or for his earth, or in lovingkindness, he causeth it to come.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Give thou ear unto this, O Job, Stay, and consider well the wonders of GOD: —
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Canst thou got to know of GOD’S giving charge over them, or of the causing of the lightning of his cloud to shine forth?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Canst thou get to know concerning the poisings of the thick cloud, the wonders of one who is perfect in knowledge?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 That thy garments should be hot when he quieteth the earth from the south?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Didst thou spread out, with him, the skies, strong as a molten mirror?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Let us know what we shall say to him, We cannot set in order, by reason of darkness.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Shall it be declared to him—that I would speak? Were any man to say aught, he might he destroyed?
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 Yet, now, men see not the light, bright though it is in the skies, when, a wind, hath passed over, and cleansed them.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 Out of the north, a golden light cometh, Upon GOD, is fearful splendour:
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 The Almighty, whom we have not fully found out, is great in vigour, —Neither, justice nor abounding righteousness, will he weaken.
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Therefore, do men revere him, He will not regard any who are wise in heart.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
