Job 34
1 Furthermore Elihu responded, and said: —
És szóla Elihu, és monda:
2 Hear, ye wise men, my words, and, ye who know, give ear unto me;
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3 For, the ear, trieth words, as, the palate, tasteth in eating.
Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4 What is right, let us choose for ourselves, Let us know, among ourselves, what is good;
Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5 For Job hath said—I am righteous, But, GOD, hath turned away my right;
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6 Concerning mine own right, shall I tell a falsehood? Incurable is my disease—not for any transgression.
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
7 What man is like Job? He drinketh in scoffing like water;
Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
8 And is on the way to keep company, with the workers of iniquity, and to walk with lawless men.
És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9 For he hath said, It profiteth not a man, when, his good pleasure, is with God.
Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10 Wherefore, ye men of mind, hearken unto me, —Far be it, that, GOD, should be lawless, or, the Almighty, be perverse!
Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11 For, what any son of earth doeth, he repayeth him, and, according to every man’s course, he causeth him to find.
Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
12 Nay, verily, GOD, will not condemn unjustly, —nor, the Almighty, pervert justice.
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13 Who set him in charge of the earth? Or who appointed [him] the whole world?
Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14 If he should set against him his heart, His spirit and his inspiration, unto himself he should withdraw.
Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15 All flesh together, would cease to breathe, and, the earth-born, unto dust, would return.
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16 If then [thou hast] understanding, hear this, Give thou ear to the teaching of my words: —
Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17 Shall, the very hater of right, control? Or, the just—the mighty one, wilt thou condemn?
Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18 Doth one say to a king, Abandoned one! Or, Lawless one! unto nobles?
A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
19 For he hath shewn no respect of persons unto princes, neither hath he recognised the rich rather than the poor? For, the work of his hands, are they all.
A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
20 In a moment, they die, even in the middle of the night, —A people are convulsed when they pass away, A mighty one is removed, without hand;
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
21 For, his eyes, are on the ways of a man, and, all his footsteps, he beholdeth, —
Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22 No darkness, and no death-shade, where the workers of iniquity may hide.
Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
23 For, unto no man, doth he appoint a repetition, —in going unto GOD in judgment;
Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24 He shattereth mighty ones unsearchably, and setteth up others in their stead:
Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25 Therefore, he observeth their works, —and overturneth [them] in a night, and they are crushed;
Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26 In the place of lawless men, hath he chastised them, in presence of beholders.
Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
27 Forasmuch, as they turned from following him, and, none of his ways, did they teach;
A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28 Causing to reach him the outcry of the poor, Yea, the outcry of the oppressed, he heareth.
Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
29 When, he, giveth quiet, who then shall condemn? And, when he hideth [his] face, who then shall sing of him? whether unto a nation or unto mankind altogether,
Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
30 That impious men may not reign, nor be ensnarers of the people.
Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
31 For, unto GOD, hath one [ever] said—I have borne punishment, I will not be perverse;
Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32 What I see not, do, thou, shew me, If, perverseness, I have wrought, I will do it no more?
A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33 According to thy mind, must he requite it, that thou hast refused? For, thou, must choose, and not, I, What then thou knowest, speak!
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34 The men of mind, will say to me, yea any wise man hearkening unto me: —
Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
35 Job, without knowledge, doth speak, and, his words, are not with discretion.
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36 Would that Job might be tested to the uttermost, for replying with the men of iniquity:
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
37 For he addeth—unto his sin—rebellion, In our midst, he clappeth his hands, and multiplieth his sayings against GOD.
Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
