Job 33
1 But, in very deed, hear, I pray thee, Job, my discourse, and, to all my words, give thou ear.
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Lo! I pray thee, I have opened my mouth, My tongue, with my palate, hath spoken,
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Mine utterances come straight from mine own heart, and, what I know, my lips have truly spoken;
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 The spirit of GOD, hath made me, and, the inspiration of the Almighty, giveth me life.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 If thou art able to answer me, Set in order before me—take thy stand!
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Lo! I am like thyself toward GOD, From clay, have I been nipped off, even I!
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Lo! my terror, will not startle thee, nor, my hand, upon thee, be heavy.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 But thou hast spoken in mine ears, and, the sound of words, I heard: —
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Pure am, I, without transgression, —Clean am, I, and have no iniquity;
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Lo! occasions of hostility, would he find against me, He counteth me an enemy to him;
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 He putteth—in the stocks—my feet, He watcheth all my paths.
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Lo! in this, thou hast not been right—let me answer thee, For, GOD, is greater than, man.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Wherefore, against him, hast thou contended? For, with none of his reasons, will he respond.
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 For, in one way, GOD may speak, —and, in a second way, one may not heed it: —
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 In a dream, a vision of the night, when a deep sleep falleth upon men, in slumberings upon the bed,
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Then, uncovereth he the ear of men, and, on their correction, affixeth a seal;
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 To turn a son of earth from his deed, while yet, pride, from man he concealeth:
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 He keepeth back his said from the pit, and his life from passing away by a weapon.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Or he is chastised with pain, upon his bed, and, the strife of his bones, is unceasing!
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 So that his life maketh loathsome [his] food, and his soul, dainty meat;
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 His flesh wasteth away out of sight, and bared are the bones once unseen;
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 So doth his soul draw near to the pit, and his life to the inflicters of death:
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 If there hath been near him a messenger who could interpret—one of a thousand, to declare to the son of earth His uprightness,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 Then hath he shewed him favour, and said, Set him free from going down to the pit, I have found a price of redemption!
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 His flesh hath been made fresher than a child’s, he hath returned to the days of his youth;
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 He made supplication unto GOD, who hath accepted him, and he hath beheld his face with a shout of triumph, Thus hath he given back to man his righteousness.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 He sang before men, and said, I sinned, and, uprightness, I perverted, yet he requited me not;
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 He hath ransomed my soul from passing away into the pit, —and, my life, in the light, shall have vision.
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Lo! a these things, doth GOD work, two ways, three, with a man;
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 To bring back his soul from the pit, to enlighten with the light of the living.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Mark well, O Job, and hearken to me, Be silent, and, I, will speak:
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 If there is anything to say, reply to me, Speak, for I desire to justify thee;
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 If not, do, thou, hearken unto me, Be silent, that I may teach thee wisdom.
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
