< Job 32 >

1 So these three men ceased to respond to Job, because, he, was righteous in their eyes.
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Then was kindled the anger of Elihu, son of Barachel the Buzite of the family of Ram, —against Job, was kindled his anger, because he justified his own soul rather than God;
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 and, against his three friends, was kindled his anger, —because that they found not a response, and condemned God.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 But, Elihu, had waited for Job with words, because the others were older than he.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 Howbeit, when Elihu saw that there was no response in the mouth of the three men, then was kindled his anger.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 So then Elihu, son of Barachel, the Buzite, responded and said: —Young, am I, whereas, ye, are aged, For this cause, I faltered, and feared—to shew my knowledge unto you:
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 I said, Days, should speak, —and, the multitude of years, should make known wisdom.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 Yet surely, there is a spirit in men, and, the inspiration of the Almighty, giveth them understanding;
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 Great men, may not be wise, nor, elders, understand justice.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore, I said, Hearken unto me, I will show my knowledge—even I.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Lo! I waited for your words, I kept giving ear for your reasons, until ye should search out what to say;
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 Yea, unto you, gave I diligent heed, —But lo! there was, for Job, nothing to convince, nor could you of you answer his speeches.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Lest ye should say, We have found out wisdom. GOD, must put him to flight, not man.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 Since he directed not to me discourse, therefore, with your speeches, will I not reply to him.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 They were dismayed, they responded no more, they suffered speech to forsake them;
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 Though I waited, yet could they not speak, Surely they came to a stand, they responded no more.
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 I will respond, even I—on my part, I will shew my knowledge, even I!
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I am full of discourse, The spirit in my bosom, presseth me on.
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Lo! my bosom, is like wine not opened, Like new wine-skins, it will burst.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 I will speak, that I may freely breathe, I will open my lips and respond.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Let me be partial to no man, and, unto no son of earth, give flattering titles,
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 Surely I know not how to give flattering titles, How soon might my Maker take me away!
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

< Job 32 >