Job 32
1 So these three men ceased to respond to Job, because, he, was righteous in their eyes.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 Then was kindled the anger of Elihu, son of Barachel the Buzite of the family of Ram, —against Job, was kindled his anger, because he justified his own soul rather than God;
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 and, against his three friends, was kindled his anger, —because that they found not a response, and condemned God.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 But, Elihu, had waited for Job with words, because the others were older than he.
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 Howbeit, when Elihu saw that there was no response in the mouth of the three men, then was kindled his anger.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 So then Elihu, son of Barachel, the Buzite, responded and said: —Young, am I, whereas, ye, are aged, For this cause, I faltered, and feared—to shew my knowledge unto you:
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 I said, Days, should speak, —and, the multitude of years, should make known wisdom.
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 Yet surely, there is a spirit in men, and, the inspiration of the Almighty, giveth them understanding;
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 Great men, may not be wise, nor, elders, understand justice.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 Therefore, I said, Hearken unto me, I will show my knowledge—even I.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Lo! I waited for your words, I kept giving ear for your reasons, until ye should search out what to say;
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 Yea, unto you, gave I diligent heed, —But lo! there was, for Job, nothing to convince, nor could you of you answer his speeches.
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 Lest ye should say, We have found out wisdom. GOD, must put him to flight, not man.
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 Since he directed not to me discourse, therefore, with your speeches, will I not reply to him.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 They were dismayed, they responded no more, they suffered speech to forsake them;
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 Though I waited, yet could they not speak, Surely they came to a stand, they responded no more.
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 I will respond, even I—on my part, I will shew my knowledge, even I!
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 For I am full of discourse, The spirit in my bosom, presseth me on.
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 Lo! my bosom, is like wine not opened, Like new wine-skins, it will burst.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 I will speak, that I may freely breathe, I will open my lips and respond.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 Let me be partial to no man, and, unto no son of earth, give flattering titles,
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 Surely I know not how to give flattering titles, How soon might my Maker take me away!
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
