Job 31
1 A covenant, I solemnised for mine eyes, —How then could I gaze upon a virgin?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Or what would have been my portion of GOD from above? Or what inheritance of the Almighty from on high?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Is there not calamity, for the perverse? and misfortune, for the workers of iniquity?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Would, he, not see my ways? and of all my steps, take account?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Verily I walked not in falsity, nor did my foot haste unto deceit: —
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Let him weigh me in balances of righteousness, —and let GOD take note of mine integrity!
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 If my goings have swerved from the way, —and, after mine eyes, hath gone my heart, and, to my hands, hath adhered any stain,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 Let me sow but, another, eat. And let, what I have springing up, be uprooted!
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 If my heart hath been enticed unto a woman, or, by the door of my neighbour, I have lien in wait,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Let my wife, grind to another, and, over her, let others bend!
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Surely that had been a shameful thing! and that an iniquity for the judges!
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 Surely, a fire, had that been, which, unto destruction, would have consumed, and, of all mine increase, had it torn up the root.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 If I refused the right of my servant, or my handmaid, when they contended with me,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 What then could I have done when GOD rose up? And, when he visited, what could I have answered him?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Did not he who, in the womb, made me, make him? And is not he who formed us in the body one?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 If I withheld—from pleasure—the poor, or, the eyes of the widow, I dimmed;
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Or, used to eat my morsel alone, so that the fatherless did not eat thereof;
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Surely, from my youth, he grew up to me, as to a father, and, from my birth, I acted as guide to her:
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 If I saw one perishing for lack of clothing, or that the needy had no covering;
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 If his loins did not bless me, or if, with the fleece of my lambs, he did not warm himself;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 If I shook—against the fatherless—my hand, when I saw, in the gate, his need of my help,
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 Let, my shoulder, from the shoulder-blade, fall, and, my arm, from the upper bone, be broken;
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 For, a dread unto me, was calamity from GOD, and, from his majesty, I could not escape.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 If I made gold my stay, and, to precious metal, said, My confidence!
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 If I rejoiced because great was my substance, and, an abundance, my hand had discovered;
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 If I looked at the sun, when it flashed forth light, or at the moon, majestically marching along;
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 And befooled secretly was my heart, so that my hand kissed my mouth,
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 That too, had been a judicial iniquity, For I should have been false to GOD, above.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 If rejoiced in the misfortune of him that hated me, or exulted when calamity found him; —
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 Neither did I suffer my palate to sin, by asking, with a curse, for his life:
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 If the men of my household have not said, Oh for some of his flesh—we cannot get filled,
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Outside, the sojourner lodged not for the night, My doors—to the wayfarer, I threw open.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 If I covered, like Adam, my transgressions, by hiding in my bosom mine iniquity,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 Then let me be made to tremble at a great throng, yea let, the contempt of families, terrify me, so that, keeping silence, I shall not go out of the door!
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Oh that I had one to hear me, Lo! my crossmark, May, the Almighty, answer me! And would that, a book, mine opponent had written!
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Oh! would I not, upon my shoulder, lift it, or bind it as a crown upon me;
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 The number of my footsteps, I would declare to him, Like a noble, would I draw near to him.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 If, against me, my ground used to cry out, and, together, my ridges did weep;
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 If, the strength thereof, I used to eat, without payment, and, the soul of the holders thereof, I made groan;
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Instead of wheat, let there come forth bramble, and, instead of barley, a bad-smelling weed! Ended are the words of Job.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
