Job 31
1 A covenant, I solemnised for mine eyes, —How then could I gaze upon a virgin?
Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?
2 Or what would have been my portion of GOD from above? Or what inheritance of the Almighty from on high?
Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?
3 Is there not calamity, for the perverse? and misfortune, for the workers of iniquity?
Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.
4 Would, he, not see my ways? and of all my steps, take account?
Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!
5 Verily I walked not in falsity, nor did my foot haste unto deceit: —
Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –
6 Let him weigh me in balances of righteousness, —and let GOD take note of mine integrity!
mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –
7 If my goings have swerved from the way, —and, after mine eyes, hath gone my heart, and, to my hands, hath adhered any stain,
ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:
8 Let me sow but, another, eat. And let, what I have springing up, be uprooted!
hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!
9 If my heart hath been enticed unto a woman, or, by the door of my neighbour, I have lien in wait,
Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:
10 Let my wife, grind to another, and, over her, let others bend!
másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;
11 Surely that had been a shameful thing! and that an iniquity for the judges!
mert gazság az, s bírák elé való bűn az,
12 Surely, a fire, had that been, which, unto destruction, would have consumed, and, of all mine increase, had it torn up the root.
mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!
13 If I refused the right of my servant, or my handmaid, when they contended with me,
Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –
14 What then could I have done when GOD rose up? And, when he visited, what could I have answered him?
hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,
15 Did not he who, in the womb, made me, make him? And is not he who formed us in the body one?
hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –
16 If I withheld—from pleasure—the poor, or, the eyes of the widow, I dimmed;
ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,
17 Or, used to eat my morsel alone, so that the fatherless did not eat thereof;
s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle
18 Surely, from my youth, he grew up to me, as to a father, and, from my birth, I acted as guide to her:
– hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;
19 If I saw one perishing for lack of clothing, or that the needy had no covering;
ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,
20 If his loins did not bless me, or if, with the fleece of my lambs, he did not warm himself;
ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;
21 If I shook—against the fatherless—my hand, when I saw, in the gate, his need of my help,
ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:
22 Let, my shoulder, from the shoulder-blade, fall, and, my arm, from the upper bone, be broken;
vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;
23 For, a dread unto me, was calamity from GOD, and, from his majesty, I could not escape.
mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!
24 If I made gold my stay, and, to precious metal, said, My confidence!
Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;
25 If I rejoiced because great was my substance, and, an abundance, my hand had discovered;
ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;
26 If I looked at the sun, when it flashed forth light, or at the moon, majestically marching along;
ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,
27 And befooled secretly was my heart, so that my hand kissed my mouth,
és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:
28 That too, had been a judicial iniquity, For I should have been false to GOD, above.
az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!
29 If rejoiced in the misfortune of him that hated me, or exulted when calamity found him; —
Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –
30 Neither did I suffer my palate to sin, by asking, with a curse, for his life:
hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;
31 If the men of my household have not said, Oh for some of his flesh—we cannot get filled,
ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól
32 Outside, the sojourner lodged not for the night, My doors—to the wayfarer, I threw open.
az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;
33 If I covered, like Adam, my transgressions, by hiding in my bosom mine iniquity,
ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,
34 Then let me be made to tremble at a great throng, yea let, the contempt of families, terrify me, so that, keeping silence, I shall not go out of the door!
mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!
35 Oh that I had one to hear me, Lo! my crossmark, May, the Almighty, answer me! And would that, a book, mine opponent had written!
Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:
36 Oh! would I not, upon my shoulder, lift it, or bind it as a crown upon me;
bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,
37 The number of my footsteps, I would declare to him, Like a noble, would I draw near to him.
lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!
38 If, against me, my ground used to cry out, and, together, my ridges did weep;
Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;
39 If, the strength thereof, I used to eat, without payment, and, the soul of the holders thereof, I made groan;
ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:
40 Instead of wheat, let there come forth bramble, and, instead of barley, a bad-smelling weed! Ended are the words of Job.
búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.
