Job 3
1 After this, opened Job his mouth, and cursed his day.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 So then Job began, and said:
Megszólalt Jób és mondta:
3 Perish, the day wherein I was born, and the night it was said, Lo! a manchild!
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 That day, be it darkness, —Let not God enquire after it from above, May there shine upon it no clear beam:
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Let darkness and death-shade buy it back, May there settle down upon it a cloud, Let a day’s dark eclipse cause it terror:
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 That night, darkness take it, —May it not rejoice among the days of the year, Into the number of months, let it not enter.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Lo! that night, be it barren, Let no joyous shouting enter therein:
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Let day-cursers denounce it, Those skilled in rousing the dragon of the sky:
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Darkened be the stars of its twilight, —Let it wait for light, and there be none, neither let it see the eyelashes of the dawn:
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Because it closed not the doors of the womb wherein I was, and so hid trouble from mine eyes.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Wherefore, in the womb, did I not die? From the womb, come forth and cease to breathe?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 For what reason, were there prepared for me—knees? and why—breasts, that I might suck?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 Surely, at once, had I lain down, and been quiet, I had fallen asleep, then, had I been at rest:
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 With kings, and counselors of the earth, who had built them pyramids:
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Or with rulers possessing, gold, —Who had filled their houses with silver:
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or that, like an untimely birth hidden away, I had not come into being, like infants that never saw light:
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 There, the lawless, cease from raging, and there the toil-worn are at rest:
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 At once are prisoners at peace, they hear not the voice of a driver:
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 Small and great, there, they are, and, the slave, is free from his master.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Wherefore give, to the wretched, light? Or, life, to the embittered in soul?—
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 Who long for death, and it is not, And have digged for it, beyond hid treasures:
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 Who rejoice unto exultation, Are glad, when they can find the grave:
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 To a man, whose way is concealed, And GOD hath straitly enclosed him?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 For, in the face of my food, my sighing, cometh in, and, poured out like the water, are my groans:
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 For, a dread, I dreaded, and it hath come upon me, and, that from which I shrank, hath overtaken me.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 I was not careless, nor was I secure, nor had I settled down, —when there came—consternation!
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
