Job 27
1 And Job again took up his measure, and said: —
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 As GOD liveth who hath taken away my right, even the Almighty, who hath embittered my soul;
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 All the while my inspiration is in me, and the spirit of GOD is in my nostrils,
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 Verily my lips shall not speak perversity, nor shall, my tongue, utter deceit.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 Far be it from me! that I should justify, you, —Even until I breathe my last, will I not let go mine integrity from me:
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 On my righteousness, have I taken fast hold, and will not give it up, My heart shall not reproach any of my days.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Let mine enemy be a veritably lawless one! And, he that lifteth himself up against me, one veritably perverse!
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 For what shall be the hope of the impious, though he graspeth with greed, when GOD shall draw forth his soul?
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 His outcry, will GOD hear, when there cometh upon him distress?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Verily, in the Almighty, he will not find delight, nor call on GOD continually!
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 I would teach you, by the hand of GOD, That which is with the Almighty, will I not conceal.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Lo! ye, have, all of you, seen, Wherefore, then, is it, that ye are utterly without purpose?
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 This, is the portion of a lawless man with GOD, That, the heritage of tyrants—from the Almighty, he shall receive.
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 If his children be multiplied, for them, [there is] the sword, and, his offspring, shall not be filled with bread;
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 His survivors, by pestilence, shall come to the grave, and, his widows, shall not weep;
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Though he heap up silver like, dust, and, like a pile, he prepare clothing,
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 He may prepare, but, the righteous, shall put on, and, the silver, shall the innocent apportion.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 He hath built, like a moth, his house, —like a hut, which a watcher hath made.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 The rich man, shall lie down, and not do it again, his eyes, hath he opened, and then is not.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 There shall reach him—like waters—terrors, By night, a storm-wind hath stolen him away;
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 An east wind shall lift him up, and he shall depart, and it shall sweep him away out of his place;
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 And He will cast upon him and not spare, Out of his hand, shall he, swiftly flee;
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 He shall clap over him his hands, and shall hiss him forth out of his place.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
