Job 23
1 Then responded Job, and said: —
Felele pedig Jób, és monda:
2 Even to-day, is my complaint rebellion? His hand, is heavier than my groaning.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh that I knew where I might find him! I would come even unto his dwelling-place;
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 I would set out, before him, a plea, and, my mouth, would I fill with arguments;
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 I would note the words wherewith he would respond to me, and would mark what he would say to me.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Would he, with fulness of might, contend with me? Nay, surely, he, would give heed to me!
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 There an upright man, might reason with him, so should I deliver myself completely from my judge.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Behold! eastward, I go, but he is not there, and, westward, but I perceive him not;
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 On the north, where he worketh, but I get no vision, He hideth himself on the south that I cannot see him.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 But, he, knoweth the way that I choose, Having tried me, as gold, I shall come forth.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 Of his steps, my foot taketh hold, His way, have I kept, and not swerved;
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 The command of his lips, and would not go back, and, in my bosom, have I treasured the words of his lips.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 But, he, is one, and who can turn him? What his soul desired, he hath done.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 Surely he will accomplish what is decreed for me, and, many such things, hath he in store.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 For this cause, from his presence, am I driven in fear, I diligently consider and am kept back from him in dread:
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 Yea, GOD, hath made timid my heart, and, the Almighty, hath put me in terror.
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Because I was not cut off before the darkness, nor, before my face, did the gloom form a shroud.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
