Job 21
1 Then responded Job, and said: —
Felele pedig Jób, és monda:
2 Hear ye patiently my words, and let this be your consolation:
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Suffer me, that, I, may speak, and, after I have spoken, thou canst mock!
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Did, I, unto man, make my complaint? Wherefore, then, should my spirit not be impatient?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Turn round to me, and be astonished, and lay hand on mouth!
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 When I call to mind, then am I dismayed, and there seizeth my flesh a shuddering: —
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Wherefore do, lawless men, live, advance in years, even wax mighty in power?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Their seed, is established in their sight, along with them, yea their offspring, before their eyes;
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Their houses, are at peace, without dread, neither is, the rod of GOD, upon them;
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 His bull, covereth, and causeth not aversion, His cow safely calveth, and casteth not her young;
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 They send forth—like a flock—their young ones, and, their children, skip about for joy;
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 They rejoice aloud as [with] timbrel and lyre, and make merry to the sound of the pipe;
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 They complete, in prosperity, their days, and, in a moment to hades, they sink down. (Sheol h7585)
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Yet they said unto GOD, Depart from us, and, In the knowledge of thy ways, find we no pleasure.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 What is the Almighty, that we should serve him? Or what shall we profit, that we should urge him?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Lo! not in their own hand, is their welfare, The counsel of lawless men, is far from me!
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 How oft, the lamp of the lawless, goeth out, and their calamity, cometh upon them, Sorrows, apportioneth he in his anger;
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 They become as straw before the wind, and as chaff, which the storm stealeth away.
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Shall, GOD, reserve, for his children, his sorrow? Let him recompense him so that he may know it;
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 His own eyes, shall see his misfortune, and, the wrath of the Almighty, shall he drink.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 For what shall be his pleasure in his house after him, when, the number of his months, is cut in twain?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Is it, to GOD, one can teach knowledge, seeing that, he, shall judge, them who are on high?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 This, man dieth, in the very perfection of his prosperity, wholly tranquil and secure;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 His veins, are filled with nourishment, and, the marrow of his bones, is fresh;
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Whereas, this other man, dieth, in bitterness of soul, and hath never tasted good fortune:
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Together, in the dust, they lie down, and, the worm, spreadeth a covering over them.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Lo! I know your plans, and the devices, wherewith ye would do me violence!
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 For ye say, Where is the house of the noble-minded? And where the dwelling-tent of the lawless?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Have ye not asked the passers-by in the way? And, their signs, can ye not recognise?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 That, to the day of calamity, is the wicked reserved, to the day of indignant visitation, are they led.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Who can declare—to his face—his way? And, what, he, hath done, who shall recompense to him?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Yet, he, to the graves, is borne, and, over the tomb, one keepeth watch;
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Pleasant to him are the mounds of the torrent-bed, —and, after him, doth every man march, as, before him, there were without number.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 How then should ye comfort me with vanity, since, as for your replies, there lurketh, [in them] treachery?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
