Job 20
1 Then responded Zophar the Naamathite, and said: —
Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
2 Not so, do my thoughts answer me, and to this end, is my haste within me:
Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3 The correction meant to confound me, I must hear, but, the spirit—out of my understanding, will give me a reply.
Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4 Knowest thou, this—from antiquity, from the placing of man upon earth: —
Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5 That, the joy-shout of the lawless, is short, and, the rejoicing of the impious, for a moment?
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6 Though his elevation mount up to the heavens, and, his head, to the clouds, doth reach,
Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
7 Like his own stubble, shall he utterly perish, They who had seen him, shall say, Where is he?
Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
8 Like a dream, shall he fly away, and they shall not find him, yea he shall be chased away, as a vision of the night.
Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9 The eye that hath scanned him, shall not do it again, neither, any more, shall his place behold him:
A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
10 His children, shall seek the favour of the poor, and, his own hand, shall give back his wealth.
Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
11 His bones, are full of youthful vigour, yet, with him—in the dust, shall it lie down.
Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
12 Though, a sweet taste in his mouth, be given by vice, though he hide it under his tongue;
Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
13 Though he spare it, and will not let it go, but retain it in the midst of his mouth,
És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14 His food, in his stomach, is changed, the gall of adders, within him!
Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15 Wealth, hath he swallowed, and hath vomited the same, Out of his belly, shall, GOD, drive it forth:
Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
16 The poison of adders, shall he suck, The tongue of the viper shall slay him;
A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
17 Let him not see in the channels the flowings of torrents of honey and milk.
Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18 In vain, he toiled, he shall not swallow, like wealth to be restored, in which he cannot exult!
A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19 For he hath oppressed—hath forsaken the poor, A house, hath he seized, which he cannot rebuild.
Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20 Surely he hath known no peace in his inmost mind, —With his dearest thing, shall he not get away:
Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21 Nothing escaped his devouring greed, —For this cause, shall his prosperity not continue:
Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
22 When his abundance is gone, he shall be in straits, All the power of distress, shall come upon him.
Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23 It shall be that, to fill his belly, he will thrust at him the glow of his anger, and rain [it] upon him for his punishment.
Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24 He shall flee from the armour of iron, —There shall pierce him, a bow of bronze!
Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
25 He hath drawn it out, and it hath come forth out of his back, —yea the flashing arrow-head, out of his gall, There shall march on him—terrors:
Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
26 Every misfortune, is laid up for his treasures, —There shall consume, a fire, not blown up, —it shall destroy what remaineth in his tent:
Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
27 The heavens shall reveal his iniquity, and, the earth, be rising up against him:
Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28 The increase of his house shall vanish, melting away in the day of his anger.
Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
29 This, is the portion of the lawless man, from God, and the inheritance decreed him from the Mighty One.
Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.
