Job 20
1 Then responded Zophar the Naamathite, and said: —
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 Not so, do my thoughts answer me, and to this end, is my haste within me:
Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.
3 The correction meant to confound me, I must hear, but, the spirit—out of my understanding, will give me a reply.
Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.
4 Knowest thou, this—from antiquity, from the placing of man upon earth: —
Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,
5 That, the joy-shout of the lawless, is short, and, the rejoicing of the impious, for a moment?
hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?
6 Though his elevation mount up to the heavens, and, his head, to the clouds, doth reach,
Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:
7 Like his own stubble, shall he utterly perish, They who had seen him, shall say, Where is he?
mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?
8 Like a dream, shall he fly away, and they shall not find him, yea he shall be chased away, as a vision of the night.
Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;
9 The eye that hath scanned him, shall not do it again, neither, any more, shall his place behold him:
a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.
10 His children, shall seek the favour of the poor, and, his own hand, shall give back his wealth.
Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.
11 His bones, are full of youthful vigour, yet, with him—in the dust, shall it lie down.
Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.
12 Though, a sweet taste in his mouth, be given by vice, though he hide it under his tongue;
Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,
13 Though he spare it, and will not let it go, but retain it in the midst of his mouth,
kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:
14 His food, in his stomach, is changed, the gall of adders, within him!
beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.
15 Wealth, hath he swallowed, and hath vomited the same, Out of his belly, shall, GOD, drive it forth:
Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.
16 The poison of adders, shall he suck, The tongue of the viper shall slay him;
Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.
17 Let him not see in the channels the flowings of torrents of honey and milk.
Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.
18 In vain, he toiled, he shall not swallow, like wealth to be restored, in which he cannot exult!
Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.
19 For he hath oppressed—hath forsaken the poor, A house, hath he seized, which he cannot rebuild.
Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.
20 Surely he hath known no peace in his inmost mind, —With his dearest thing, shall he not get away:
Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.
21 Nothing escaped his devouring greed, —For this cause, shall his prosperity not continue:
Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.
22 When his abundance is gone, he shall be in straits, All the power of distress, shall come upon him.
Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.
23 It shall be that, to fill his belly, he will thrust at him the glow of his anger, and rain [it] upon him for his punishment.
Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.
24 He shall flee from the armour of iron, —There shall pierce him, a bow of bronze!
Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;
25 He hath drawn it out, and it hath come forth out of his back, —yea the flashing arrow-head, out of his gall, There shall march on him—terrors:
húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.
26 Every misfortune, is laid up for his treasures, —There shall consume, a fire, not blown up, —it shall destroy what remaineth in his tent:
Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.
27 The heavens shall reveal his iniquity, and, the earth, be rising up against him:
Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.
28 The increase of his house shall vanish, melting away in the day of his anger.
Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.
29 This, is the portion of the lawless man, from God, and the inheritance decreed him from the Mighty One.
Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.
