Job 19
1 Then responded Job, and said: —
Felele pedig Jób, és monda:
2 How long will ye grieve my soul? or crush me with words?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 These ten times, have ye reviled me, Shameless ye wrong me.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 And even if indeed I have erred, with myself lodgeth mine error.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 If indeed, against me, ye must needs magnify yourselves, and plead, against me, my reproach.
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Know, then, that, God, hath overthrown me, and, within his net, enclosed me.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Lo! I cry—out: Violence! but receive no answer, I cry aloud, but there is no vindication;
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 My way, hath he walled up, that I cannot pass, and, upon my paths, hath he made darkness rest;
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 My glory—from off me, hath he stripped, and hath removed the crown of my head;
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 He hath ruined me on every side, and I am gone, and he hath taken away—like a tree—my hope;
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Yea he hath kindled against me his anger, and accounted me towards him like unto his adversaries;
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Together, enter his troops and have cast up, against me, their mound, and have encamped all around my tent;
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 My Brethren—from beside me, hath he moved far away, and, mine acquaintance, are wholly estranged from me;
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Failed me, have my near of kin, and, mine intimate acquaintances, have forgotten me;
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Ye guests of my house and my maidens, A stranger, have ye accounted me, An alien, have I become in their eyes;
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 To mine own servant, I called, and he would not answer, With mine own mouth, I kept entreating him;
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 My breath, is strange to my wife, and I am loathsome to the sons of my own mother;
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Even young children, despise me, I rise up, and they speak against me;
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 All the men of mine intimate circle abhor me, and, these whom I loved, have turned against me;
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Unto my skin and unto my flesh, have my bones cleaved, and I have escaped with the akin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Pity me! pity me! ye, my friends, for, the hand of GOD, hath stricken me!
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Wherefore should ye persecute me as GOD? and, with my flesh, should not he satisfied?
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Oh, then, that my words, could be written, Oh that, in a record, they could be inscribed:
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 That, with a stylus of iron and [with] lead, for all time—in the rock, they could be graven!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 But, I, know that, my redeemer, liveth, and, as the Last over [my] dust, will he arise;
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 And, though, after my skin is struck off, this [followeth], yet, apart from my flesh, shall I see GOD:
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Whom, I myself, shall see, on my side, and, mine own eyes, [shall] have looked upon, and not those of a stranger. Exhausted are my deepest desires in my bosom!
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Surely ye should say—Why should we persecute him? seeing, the root of the matter, is found in me.
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Be ye afraid—on your part—of the face of the sword, because, wrath, [bringeth] the punishments of the sword, to the end ye may know the Almighty.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
