Job 19
1 Then responded Job, and said: —
Felelt Jób és mondta:
2 How long will ye grieve my soul? or crush me with words?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 These ten times, have ye reviled me, Shameless ye wrong me.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 And even if indeed I have erred, with myself lodgeth mine error.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 If indeed, against me, ye must needs magnify yourselves, and plead, against me, my reproach.
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Know, then, that, God, hath overthrown me, and, within his net, enclosed me.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Lo! I cry—out: Violence! but receive no answer, I cry aloud, but there is no vindication;
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 My way, hath he walled up, that I cannot pass, and, upon my paths, hath he made darkness rest;
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 My glory—from off me, hath he stripped, and hath removed the crown of my head;
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 He hath ruined me on every side, and I am gone, and he hath taken away—like a tree—my hope;
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 Yea he hath kindled against me his anger, and accounted me towards him like unto his adversaries;
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Together, enter his troops and have cast up, against me, their mound, and have encamped all around my tent;
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 My Brethren—from beside me, hath he moved far away, and, mine acquaintance, are wholly estranged from me;
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Failed me, have my near of kin, and, mine intimate acquaintances, have forgotten me;
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Ye guests of my house and my maidens, A stranger, have ye accounted me, An alien, have I become in their eyes;
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 To mine own servant, I called, and he would not answer, With mine own mouth, I kept entreating him;
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 My breath, is strange to my wife, and I am loathsome to the sons of my own mother;
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Even young children, despise me, I rise up, and they speak against me;
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 All the men of mine intimate circle abhor me, and, these whom I loved, have turned against me;
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Unto my skin and unto my flesh, have my bones cleaved, and I have escaped with the akin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Pity me! pity me! ye, my friends, for, the hand of GOD, hath stricken me!
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Wherefore should ye persecute me as GOD? and, with my flesh, should not he satisfied?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Oh, then, that my words, could be written, Oh that, in a record, they could be inscribed:
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 That, with a stylus of iron and [with] lead, for all time—in the rock, they could be graven!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 But, I, know that, my redeemer, liveth, and, as the Last over [my] dust, will he arise;
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 And, though, after my skin is struck off, this [followeth], yet, apart from my flesh, shall I see GOD:
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Whom, I myself, shall see, on my side, and, mine own eyes, [shall] have looked upon, and not those of a stranger. Exhausted are my deepest desires in my bosom!
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Surely ye should say—Why should we persecute him? seeing, the root of the matter, is found in me.
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Be ye afraid—on your part—of the face of the sword, because, wrath, [bringeth] the punishments of the sword, to the end ye may know the Almighty.
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
