Job 18
1 Then responded Bildad the Shuhite, and said: —
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2 How long will ye make a perversion of words? Ye should understand, and, afterwards, we could speak.
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3 Wherefore are we accounted like beasts? or appear stupid, in thine eyes?
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4 One tearing in pieces his own soul in his anger, —For thy sake, shall the earth be forsaken? or the rock be moved out of its place?
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5 Even the light of the lawless, shall go out, —Neither shall shine the flame of his fire;
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6 The light, hath darkened in his tent, Yea, his lamp above him, goeth out;
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7 The steppings of his strength are hemmed in, and his own counsel casteth him down;
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8 For he is thrust into a net by his own feet, and, upon a trap, he marcheth;
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9 There catcheth him—by the heel—a gin, there holdeth him fast—a noose:
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
10 Concealed in the ground is a cord for him, —and a snare for him, on the path.
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11 Round about, terrors have startled him, and have driven him to his feet.
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12 Let his strength be famished, and, calamity, be ready at his side;
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13 Let it devour the members of his body, Let the firstborn of death devour his members;
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14 Uprooted, out of his tent, be his confidence, and let it drive him down to the king of terrors;
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15 There shall dwell in his tent, what is naught-of-his, Let brimstone be strewed over his dwelling;
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16 Beneath, let his roots be dried up, and, above, be cut off his branch;
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17 His memorial, have perished out of the land, and let him have no name over the face of the open field;
Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
18 Let them thrust him out of light into darkness, Yea, out of the world, let them chase him;
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19 Let him have neither scion nor seed among his people, neither any survivor in his place of sojourn:
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20 Over his day, have they been astounded who come behind, and, them who are in advance, a shudder hath seized.
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21 Surely, these, are the dwellings of him that is perverse, and, this, is the place of him that knoweth not GOD.
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
