Job 18
1 Then responded Bildad the Shuhite, and said: —
Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2 How long will ye make a perversion of words? Ye should understand, and, afterwards, we could speak.
Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!
3 Wherefore are we accounted like beasts? or appear stupid, in thine eyes?
Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?
4 One tearing in pieces his own soul in his anger, —For thy sake, shall the earth be forsaken? or the rock be moved out of its place?
Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?
5 Even the light of the lawless, shall go out, —Neither shall shine the flame of his fire;
Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.
6 The light, hath darkened in his tent, Yea, his lamp above him, goeth out;
Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.
7 The steppings of his strength are hemmed in, and his own counsel casteth him down;
Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.
8 For he is thrust into a net by his own feet, and, upon a trap, he marcheth;
Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;
9 There catcheth him—by the heel—a gin, there holdeth him fast—a noose:
sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;
10 Concealed in the ground is a cord for him, —and a snare for him, on the path.
a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.
11 Round about, terrors have startled him, and have driven him to his feet.
Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.
12 Let his strength be famished, and, calamity, be ready at his side;
Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.
13 Let it devour the members of his body, Let the firstborn of death devour his members;
Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.
14 Uprooted, out of his tent, be his confidence, and let it drive him down to the king of terrors;
Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.
15 There shall dwell in his tent, what is naught-of-his, Let brimstone be strewed over his dwelling;
Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.
16 Beneath, let his roots be dried up, and, above, be cut off his branch;
Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.
17 His memorial, have perished out of the land, and let him have no name over the face of the open field;
Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.
18 Let them thrust him out of light into darkness, Yea, out of the world, let them chase him;
Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.
19 Let him have neither scion nor seed among his people, neither any survivor in his place of sojourn:
Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.
20 Over his day, have they been astounded who come behind, and, them who are in advance, a shudder hath seized.
Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.
21 Surely, these, are the dwellings of him that is perverse, and, this, is the place of him that knoweth not GOD.
Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.
