Job 16
1 Then responded Job, and said: —
Felelt Jób és mondta:
2 I have heard many such things, Wearisome comforters, are ye all!
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Is there to be an end to windy words? Or what so strongly exciteth thee, that thou must respond?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 I also, like you, could speak, —If your soul were in the place of my soul, I could string together words against you, and could therewith shake over you my head.
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 I could make you determined, by my mouth, and then my lip-solace should restrain you.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Though I do speak, unassuaged is my stinging pain, —And, if I forbear, of what am I relieved?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 But, now, hath he wearied me, thou hast destroyed all my family;
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 And, having captured me, it hath served, as a witness; and so my wasting away hath risen up against me, in my face, it answereth.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 His anger, hath torn and persecuted me, He hath gnashed upon me with his teeth, Mine adversary, hath sharpened his eyes for me.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 They have gaped upon me with their mouth, With reproach, have they smitten my cheek, Together, against me, have they closed their ranks.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 GOD doth abandon me to him that is perverse, and, into the hands of the lawless, he throweth me headlong.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 At ease, was I when he shattered me, Yea he seized me by my neck, and dashed me in pieces, then set me up for himself as a mark:
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 His archers came round against me, He clave asunder my reins, and spared not, He poured out, on the earth, my gall:
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 He made a breach in me, breach upon breach, He ran upon me, like a mighty man.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 Sackcloth, sewed I on my skin, and rolled—in the dust—my horn:
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 My face, is reddened from weeping, and, upon mine eyelashes, is the death-shade: —
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 Though no violence was in my hands, and, my prayer, was pure.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 O earth! do not cover my blood, and let there be no place for mine outcry.
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Even now, lo! in the heavens, is my witness,
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 And, he that voucheth for me is on high. My friends are, they who scorn me, Unto GOD, hath mine eye shed tears: —
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 That one might plead, for a man, with GOD, —Even a son of man, for his friend!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 When, a few years, come, then, by a path by which I shall not return, shall I depart.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
