Job 15
1 Then responded Eliphaz the Temanite, and said:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Should, a wise man, answer unreal knowledge? or fill, with the east wind, his inner man?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Disputing with discourse that doth no good, or with speech, wherein is no profit?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 But, thou, wouldst take away reverence, and wouldst attain unto meditation before GOD.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 For thine own mouth would teach thine iniquity, and thou wouldst choose the tongue of the crafty.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Thine own mouth shall condemn thee, and, not I, And, thine own lips, shall testify against thee.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 The first of mankind, wast thou born? Or, before the hills, wast thou brought forth?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 In the secret council of GOD, hast thou been wont to hearken? Or canst thou attain for thyself unto wisdom?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 What knowest thou, that we know not? [What] understandest thou, and the same, is not with us?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Both hoary and venerable, are among us, one mightier than thy father in days!
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Too small for thee, are the consolations of GOD? or a word spoken gently with thee?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 How doth thine own heart carry thee away, and how thine eyes do roll!
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 For thy spirit, replieth against GOD, and thou bringest forth—out of thy mouth—words!
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 What is a mortal, that he should be pure? or that righteous should be one born of a woman?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Lo! in his holy ones, he putteth not confidence, and, the heavens, are not pure in his eyes:
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 How much less when one is detested and corrupt, a man who drinketh in—like water—perversity.
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 I will tell thee—hear me, Since this I have seen, I must needs declare it.
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Which, wise men, tell, and deny not [that which is] from their fathers.
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 To them alone, was the earth given, and no alien passed through their midst:
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 All the days of the lawless man, he, doth writhe with pain, and, the number of years, is hidden from the tyrant;
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 A noise of dreadful things, is in his ears, In prosperity, the destroyer cometh upon him;
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 He hath no confidence to come back out of darkness, he, being destined to the power oft the sword;
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 A wanderer, he, for bread, [saying] Where [is it]? He knoweth that, prepared by his own hand, is the day of darkness;
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Distress and anguish shall startle him, It shall overpower him, like a king ready for the onset:
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Because he had stretched out—against GOD—his hand, and, against the Almighty, had been wont to behave himself proudly;
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 He used to run against him with uplifted neck, with the stout bosses of his bucklers;
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 For he had covered his face with his fatness, and had gathered a superabundance on his loins;
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 And had inhabited demolished cities, houses, wherein men would not dwell, that were destined to become heaps.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 He shall not be rich, nor shall his substance continue, neither shall their shadow stretch along on the earth;
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 He shall not depart out of darkness, his young branch, shall the flame dry up, and he shall depart, by the breath of his own mouth!
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Let no one trust in him that—by vanity—is deceived, for, vanity, shall be his recompense;
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Before his day, shall it be accomplished, with, his palm-top, not covered with leaves;
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 He shall wrong—like a vine—his sour grapes, and shall cast off—as an olive-tree—his blossom.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 For, the family of the impious, is unfruitful, and, a fire, hath devoured the tents of bribery;
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Conceiving mischief, and bringing forth iniquity, yea, their inmost soul, prepareth deceit.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
