Job 15
1 Then responded Eliphaz the Temanite, and said:
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2 Should, a wise man, answer unreal knowledge? or fill, with the east wind, his inner man?
Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3 Disputing with discourse that doth no good, or with speech, wherein is no profit?
bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4 But, thou, wouldst take away reverence, and wouldst attain unto meditation before GOD.
Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5 For thine own mouth would teach thine iniquity, and thou wouldst choose the tongue of the crafty.
Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6 Thine own mouth shall condemn thee, and, not I, And, thine own lips, shall testify against thee.
Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7 The first of mankind, wast thou born? Or, before the hills, wast thou brought forth?
Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8 In the secret council of GOD, hast thou been wont to hearken? Or canst thou attain for thyself unto wisdom?
Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9 What knowest thou, that we know not? [What] understandest thou, and the same, is not with us?
Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10 Both hoary and venerable, are among us, one mightier than thy father in days!
Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11 Too small for thee, are the consolations of GOD? or a word spoken gently with thee?
Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12 How doth thine own heart carry thee away, and how thine eyes do roll!
Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13 For thy spirit, replieth against GOD, and thou bringest forth—out of thy mouth—words!
hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14 What is a mortal, that he should be pure? or that righteous should be one born of a woman?
Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15 Lo! in his holy ones, he putteth not confidence, and, the heavens, are not pure in his eyes:
Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16 How much less when one is detested and corrupt, a man who drinketh in—like water—perversity.
hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17 I will tell thee—hear me, Since this I have seen, I must needs declare it.
Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18 Which, wise men, tell, and deny not [that which is] from their fathers.
a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19 To them alone, was the earth given, and no alien passed through their midst:
nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20 All the days of the lawless man, he, doth writhe with pain, and, the number of years, is hidden from the tyrant;
A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21 A noise of dreadful things, is in his ears, In prosperity, the destroyer cometh upon him;
Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22 He hath no confidence to come back out of darkness, he, being destined to the power oft the sword;
Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23 A wanderer, he, for bread, [saying] Where [is it]? He knoweth that, prepared by his own hand, is the day of darkness;
Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24 Distress and anguish shall startle him, It shall overpower him, like a king ready for the onset:
Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25 Because he had stretched out—against GOD—his hand, and, against the Almighty, had been wont to behave himself proudly;
Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26 He used to run against him with uplifted neck, with the stout bosses of his bucklers;
nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27 For he had covered his face with his fatness, and had gathered a superabundance on his loins;
Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28 And had inhabited demolished cities, houses, wherein men would not dwell, that were destined to become heaps.
Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29 He shall not be rich, nor shall his substance continue, neither shall their shadow stretch along on the earth;
Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30 He shall not depart out of darkness, his young branch, shall the flame dry up, and he shall depart, by the breath of his own mouth!
nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31 Let no one trust in him that—by vanity—is deceived, for, vanity, shall be his recompense;
Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32 Before his day, shall it be accomplished, with, his palm-top, not covered with leaves;
Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33 He shall wrong—like a vine—his sour grapes, and shall cast off—as an olive-tree—his blossom.
Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34 For, the family of the impious, is unfruitful, and, a fire, hath devoured the tents of bribery;
Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35 Conceiving mischief, and bringing forth iniquity, yea, their inmost soul, prepareth deceit.
bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
