Job 11
1 Then responded Zophar the Naamathite, and said: —
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 Should, the multitude of words, not be answered? Or should, a man full of talk, be justified?
Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
3 Shall, thy pratings, cause men to hold their peace? When thou hast mocked, shall there be none to put thee to shame?
Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
4 Since thou hast said, Right is my doctrine, and pure am I in his eyes.
Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
5 But, in very deed, oh that GOD would speak, that he would open his lips with thee:
Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
6 That he would declare to thee the secrets of wisdom, for they are double to that which actually is, —Know then that GOD could bring into forgetfulness for thee, a portion of thine iniquity.
hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
7 The hidden depth of GOD canst thou discover? Or, unto the furthest limit of the Almighty, canst thou attain?
Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
8 The heights of the heavens, what canst thou do? Depths deeper than hades, what canst thou know? (Sheol h7585)
Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)
9 Longer than the earth, is the measure thereof, and broader than the sea.
Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
10 If he sweep on, or shut up, or call together, Who then shall hinder him?
Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
11 For, he, knoweth men of falsity, and seeth iniquity, and him that doth not diligently consider.
Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
12 But, an empty person, will get sense, when, a wild ass’s colt, is born a man!
Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
13 If, thou, hast prepared thy heart, and wilt spread forth, unto him, thy hands—
Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
14 If, iniquity, be in thy hand, Put it far away, and let there not dwell in thy tents perversity,
ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
15 Surely, then, shalt thou lift up thy face free from blemish, and shalt be established, and not fear.
bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
16 For, now, shalt thou forget, sorrow, Like waters passed away, shalt thou remember it.
bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
17 Above high noon, shall rise life’s continuance, Darkness, like a morning, shall appear,
S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
18 And thou shalt he confident, that there is hope, and, when thou hast searched, securely shalt thou lie down;
És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
19 And shalt rest, with none to put thee in terror, —and many shall entreat thy favour.
heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
20 But, the eyes of the lawless, shall fail, —and, place of refuge, shall have vanished from them, and, their hope, be a breathing out of life.
De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.
