Job 10
1 My soul doth loathe my life, —I let loose my complaint, I speak, in the bitterness of my soul.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 I say unto GOD, Do not hold me guilty, Let me know, on what account thou contendest with me!
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Is it seemly in thee, that thou shouldst oppress? that thou shouldst despise the labour of thine own hand, when, upon the counsel of the lawless, thou hast shone?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Eyes of flesh, hast thou? or, as a mortal seeth, seest thou?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 As the days of a mortal, are thy days? or, thy years, as the days of a man?
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 That thou shouldst seek for mine iniquity, and, for my sin, shouldst make search:
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
7 Though it is, within thine own knowledge, that I would not be lawless, and, none, out of thy hand, can deliver?
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 Thine own hands, shaped me, and made me, all in unison round about, and yet thou hast confounded me.
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Remember, I pray thee, that, as clay, thou didst make me, and, unto dust, thou wilt cause me to return.
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Didst thou not, like milk, pour me forth? and, as cheese, curdle me?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 With skin and flesh, clothe me? and, with bones and sinews, interweave me?
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Life and lovingkindness, thou didst bestow upon me, —and, thy watchful care, preserved my breath.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Yet, these things, thou didst hide in thy heart, I know that, this, hath been with thee!
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 If I have sinned, then couldst thou watch me, and, from mine iniquity, thou wouldst not acquit me:
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 If I have been lawless, alas for me! Or, if I am righteous, I will not lift up my head, Surfeited with shame, look thou then on my humiliation.
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 When it is lifted up, like a howling lion, thou dost hunt me, Then again thou dost shew thyself marvellous against me.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Thou renewest thy witnesses before me, and dost increase thy vexation with me, Relays—yea an army, is with me.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Wherefore then, from the womb, didst thou bring me forth? I might have breathed my last, and, no eye, have seen me.
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 As though I had not been, should I have become, —from the womb to the grave, might I have been borne.
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Are not my days, few?—then forbear, and set me aside, that I may brighten up for a little;
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
21 Before I go, and not return, unto a land of darkness and death-shade:
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
22 A land of obscurity, like thick darkness, of death-shade and disorder, and which shineth like thick darkness.
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
